8.-9. Fejezet

 

8. fejezet

 

Asher Hart

 

Fordította: BaBett

 

Tíz perccel a nyitás előtt beálltam egy parkolóhelyre, de meglepődve tapasztaltam, hogy én voltam az utolsó, aki megérkezett. Masonon kívül mindenki mászkált, és különféle feladatokat végzett.

Csütörtök volt, a hölgyek estéje, így a kidobón és a szakácsnőkön kívülcsak mi, csaposok dolgoztunk, felszolgálók és pultosok.

Knox és Noel a bárpult mögött készítették elő a dolgokat, míg Ten és Quinna székeket szedték le az asztalokról.

– Ideje volt, hogy úgy döntöttél, megjelensz, rocksztár – szólított meg Ten.

– Ó, szia, Ten – szóltam vissza, csettintettem az ujjaimmal, majd rá mutattam.– Mielőtt elfelejteném, megmondanád Caroline-nak, hogy az egyik pólója nálam maradta múlt héten?– Amikor Ten összeszűkítette a szemét, amiért felhoztam a feleségét,elvigyorodtam. – Az a szűk, fehér kis felső, rajta a piros ajkakkal. Tudod, hogy melyikről beszélek, ugye?

– Te köcsög, megcsaplak.

Nevettem. Senkit sem volt olyan szórakoztató felbosszantani, mint OrenTenninget. Szóval muszáj volt elszórakoznom vele, amikor csak lehetőségem nyílt rá. Mindenre volt válasza, amit mondtam, ami csak még jobban szórakoztatott.

Pont a megfelelő pillanatban a mogorva tekintete vigyorrá változott. – Különben is, én hámoztam le ezt a pólót tegnap este róla, szóval ha. Tudom, hogy hazudsz.

Aztán fütyörészve indult el, hogy arrébb toljon egy asztalt, ami túlságosan eltorlaszolta a főfolyosót. Kuncogva fordultam a bárpult felé, ahol Knox a pult mögött állt, és egy szén-dioxidpalackot cserélt ki a csapnál.

Istenem, de szerettem ezekkel a srácokkal dolgozni.

– Hé, haver.– Egy fejbiccentéssel üdvözöltem Knoxot. – Hogy van Felicity? Lemondott már rólad, hogy én is sorra kerülhessek nála?

Barna szemei felemelkedtek, hogy halálos pillantást vessenek rám. – Nem foglak csak úgy megütni téged– mondta olyan hangon, amitől legszívesebben összepisiltem volna magam, mert tudtam, hogy nempuszta duma; ez a valaki alátámasztotta a szavait.

Igen, Knox-szal közel sem volt olyan szórakoztató a kötekedés. De én még mindig kedveltem őt,ettől függetlenül, mert jó ember volt, akit az ember maga mellett tudhatott, amikor segítségre volt szüksége.

Megköszörültem a torkomat, egy feszes mosolyt küldtem neki, és gyorsan elmenekültem, hogy segítsek Tennek a vendégtér előkészítésében.

Amint azonban lehúztam egy széket az asztalról, Harper beengedett háromembert a klubba. Csak a VIP-k– vagyis a hozzánk, csaposokhoz közel álló emberek – voltak, akiketbeengedtek nyitás előtt és zárás után – új szabályok –, így kíváncsian néztem át, hogy ki ugrott be látogatóba. Valaki, akit kedveltem,mert minden munkatársam másik felét imádtam. A barátaim megtalálták a legcsodálatosabb nőket, akikbe beleszerethettek.

A szerencsés fickók.

A trió élén álló gyönyörű barna hajú nő egyenesen a bárpult felé menetelt, az arcát düh borította. Az első srác közvetlenül mögötte lógatta a fejét szégyenkezve, míg a mögötte álló fiatalabbik csillogó szemekkel bámult körül csodálkozva.

Aspen Gamble megállt a pult előtt, szemben azzal, ahol aférje éppen bankjegyeket számolt, mielőtt a pénztárgépbe csúsztatta volna őket.

– Az öcséd– vicsorgott, amitől Noel felkapta a fejét. – Annyira benne van a bajban van most, hogy nem is tudok vele foglalkozni.

Noel azonnal az idősebb fiúra sandított, miközben a kölyök leült egyzsámolyra, és komoran a pult tetejére tette a könyökét, majd az állát a kezébe támasztotta.

– Brandt – morogta. – Mi a fenét csináltál?

Brandt válaszra nyitotta a száját, de Aspen megszólalt fölötte. – Verekedésbe keveredett. Az iskolában. Abban az iskolában, ahol mindössze négy hónapja dolgozom. Annyira megalázó volt; behívtak az igazgatói irodába. Ó, Istenem.Istenem, Noel. Soha életemben nem volt még dolgom igazgatóval.

– Nem te voltál bajban – érvelt Brandt. – Én voltam.

– De én vagyok a törvényes gyámod, vagyis egy csónakban evezek veled. Komolyan nem tudok hinni neked. Eltörted annak a másik fiúnak az orrát.

– Teljesen összetörtem – értett egyet Brandt önelégült büszkeséggel, mielőtt Noelés Aspen homlokráncolásai miatt szégyenkezve dőlt vissza a székébe.

– Mit csinált, amiért megütötted? –kérdezte meg Noel, még mindig értetlenkívülállóként.

– Ó, ez a legjobb rész – dühöngött Aspen, még mindig a tinédzsersógorára bámulva.– Nem hajlandó elárulni ezt az aprócska információt, így fogalmam sincs, miért ment oda egy fiúhoz, aki csupán próbált bepakolni a szekrényébe az órák között, és a szarrá verte. Hallottam, hogy mégpár másodpercre eszméletét is vesztette. De Brandt csak annyit mondott, hogy...

Amikor a nő Brandt felé emelte a szemöldökét, a férfi vonakodva felsóhajtott, ésazt felelte:

– Megérdemelte a faszkalap.

– Ezt is szó szerint mondta, egyenesen az igazgatónak – jajgatott Aspen.

Éppen letelepedtem a bárszékre, Colton a fiatalabbik srác másik oldalára, aki a hátsó falon sorakozó összes alkoholos üveget bámultatágra nyílt szemekkel. Aspenszavaira azonban rám pillantott.

– Mit jelent az, hogy szó szerint?

– Azt jelenti, hogy szóról szóra – motyogtam vissza.

Ő bólintott, miközben Noel felsóhajtott, és megdörzsölte az arcát, mielőtt Brandtre egy száraz pillantást vetett volna, és megismételte:– Megérdemelte?

– Persze, hogy megérdemelte! –kiáltott fel Brandt.

– Szóval így néz ki Noel bárja belülről?–  kérdezte Colton.

Nem javítottam ki, hogy ez technikailag Pick bárja. Mivel ez volt, ahol a bátyja dolgozott, valószínűleg mindig is Noelé lesz a fejében.

Így hát azt mondtam: – Ja. Elég király, mi?

Megvonta a vállát. – Rendben van.– Aztán megütötte a pult tetejét, hogy elkapjaKnox figyelmét. – Hé, csapos! Kérnék egy sört.

Knox felé pislogott. – Hány éves vagy?

– Tizenegy – jelentette büszkén Colton.

– Igen...– Knox lassan megrázta a fejét. – Cseresznyés limonádé minden, amit tőlem kaphatsz.

Mire Colton felsóhajtott, és vonakodva azt mondta: – Rendben.

Brandt dübörgött: – Miért nem tudsz megbízni bennem? Nem mintha megtámadtam volna valamiszegény, ártatlan, gyanútlan fickót. Én mondom neked, az a köcsög faszkalap kurvára megérdemelte.

Miközben Aspen és Noel is szidta, hogy vigyázzon a nyelvére, Ten barátságosan hátba verte. – Hé, haver, én teljesen elhiszem neked.

Noel fintort küldött neki. – Te nem veszel részt ebben a beszélgetésben.

– Ööö, elnézést? Épp annyira vagyok a sógora, mint Shakespeare.

Ten vitatkozott, és Aspen felé mutatott.

– Kivéve, hogy Aspennek és nekem van törvényes felügyeleti jogunk felette. Neked nem. Tűnj el!

– Csak azt nem értem, miért nem hagyod őt békén – folytatta Ten szelíden. – Mióta veled él, egyetlen balhéba sem keveredett. Őátkozottul jó gyerek.

– Köszönöm – mondta Brandt Tennek, miközben Knox letette Coltonelé az italát a pultra.

A tizenegy éves fiú nagyot kortyolt, és elégedetten felsóhajtott.

– Köszönöm.– Aztán egy pillanatra szemügyre vette Knoxot, mielőtt felemelte volna az állát. – Hé, te vagy az, aki Felicityvel jár?

Knox szünetet tartott, és kíváncsi pillantást vetett rá. – Igen. Miért?

– Megkérted már a kezét?

A szemöldökét összevonva Knox összehúzta a szemét. – Nem.

– Nos...– Colton felfújta a mellkasát. – Ő az énálmaim nője, szóval...– Sóhajtott, mintha felfrissült volna Felicity Bainbridge gondolatától.– Ha tizenhat éves koromra nem házasodik meg, az enyém lesz. Csak arra gondoltam figyelmeztetlek, tudod, mint férfi a férfit.

– Szóval azt mondod, hogy öt évem van, hogy gyűrűt húzzak rá, különbenegészséges konkurenciát találok magamnak, mi?

Colton csak megvonta a vállát, mire Knox vigyorban tört ki. – Benne vagyok, kisember.– Kinyújtotta az öklét, és ők ketten ökölpacsiztak.

A másik oldalukon Brandt még mindig érvelt.

– Mit számít, hogy miért tettem? Az orra attól még eltört, és engem még mindig felfüggesztenek egy hétre az iskolából. Egyik indítékom sem fog ezen változtatni. Nem hagyhatnánk ezt az egészet?

– Nem értem, miért nem mondod el egyszerűen?– morgott Noel.

Amint néztem, ahogy Brandt frusztráltan összeszorította a fogait, rájöttem, hogyvalaki mást véd.

Harminc másodperccel később megtudtam, hogy ki az, amikor Mason későn süvített be, két perccel azelőtt, hogy ki kellett volna nyitnunk.

Amikor meglátta Brandtot, feléje fordult, és azt mondta: – Te...nekem beszélnem kell veled. Sarah elmondta Reese-nek, hogy mit tettél ma.

Brandt összerezzent, és lassan megfordult a zsámolyán, hogy szembenézzen Sarah bátyjával.

– Elmondta? A francba.

Mason bólintott. – Reese anyámnál volt, amikor Sarah hazaértaz iskolából, láthatóan feldúlt volt. Némi rábeszélés kellett hozzá, de Reese végül kihúzta belőle, hogy mi történt. És...– Mély levegőt vett, mielőtt kinyújtotta a kezét Brandt felé, hogy megrázza. – Köszönöm.

Miközben Brandt a zavartól élénkvörös lett, Noel a kezével intett.

– Köszönöm? Mi a fene Lowe, mi a fenét csinált?

Masonnek még egy másodpercre volt szüksége, mielőtt megszólalt, aztán bejelentette:

– Néhánykis seggfej terrorizálta Sarah-t, szórakozott a tolószékével, és csúfolta. Gondolom, az ebédidejét sírva töltötte a mosdóban. Amikor Brandt hallott erről, megtanította az idiótát némi jó modorra.

Mindannyian megfordultunk, hogy csodálkozva bámuljuk Brandtet, aki csak mélyebbre süllyedt a székén, és teljesen megalázottnak tűnt.

Aspen végül mindkét kezével eltakarta az arcát, és felnyögött. – Ó, te jó ég!Istenem, annyira sajnálom, Brandt, de...– Leeresztette az ujjait, és elkomorult. – Miértnem mondtad ezt már az elején?

A tizenöt éves fiú morgott egyet.

– Mert Sarahzavarban volt, és nem akarta, hogy még több figyelmet vonjanak rá – fintorgott Mason felé. – Nem hiszem el, hogy beadta a derekát, és elmondta Reese-nek. Megígértem neki, hogy nem rángatom bele a nevét, és ő csak ennyit akart.

Mason csak megvonta a vállát. – Azt hiszem, a bűntudat eluralkodott rajta. Nem tetszett neki, hogy miatta függesztettek fel.

– Mintha engem érdekelne, ha emiatt felfüggesztenek. Nem kért meg rá, hogy bármit is tegyek érte. A pokolba is, azt sem tudta, hogy rájöttem. Megérdemelte, és minden olyan faszszopónak utána fogok menni, aki az egyik barátommal szórakozik.

– Kurvára biztos, hogy így lesz – dühöngött Noel egyetértően. – Az a kis szarházi zsarnok. Holnap bemegyek, és beszélek az igazgatóval, hogy ugyanannyit kapjon, ha nem nagyobb büntetést, mint amit Brandt kap.

– És én is veled megyek – jelentette ki Aspen.

– Ó, már felhívtam őt– biztosította őket Mason egy feszes, dühös mosollyal. – Nagyon is tisztában van vele, hogy a kölyök nem volt ártatlan az egészben, és biztosított róla, hogy tesz valamit az ügyben.

– Jézusom, srácok.– Brandt felnyögött, és a fejét kapkodta. – Ez pontosan az, amit Sarah nem akar. Ha nagy ügyet csinálsz belőle, akkor millió emberhirtelen felfigyel rá, rosszul fogják érezni magukat és sajnálni fogják, vagy még rosszabb, és talán még hibáztatják is őt. Ő ezt nem akarja.

Miután eleget láttam a családi drámájukat, lecsúsztam a székemről, és megveregettem Colton vállát, aki tovább kortyolgatta a meggyes limonádéját, miközben a műsort nézte. Aztán tettem egy utolsó kört a vendég területen, mielőtt szóltam Harpernek, hogy kinyithatunk.

Quinn is hasonlóan gondolkodott, és éppen egy kóbor szalmaszálat szedett fel a padlóról.Rám vigyorgott, miközben a pult felé biccentett a fejével.

– Sosem unalmas az esteerrefelé, ugye?

Kuncogtam. – Azzal a drámával, amit sikerül felkavarni.

Egy ujjammal Harper felé intettem, tudattam vele, hogy jó, ha beengedjük a vendégeket. Bólintott, és fél perccel később már csordogáltak is be a bejáraton.

Elvettem az este első rendelésekkel teli asztalt, és odavittem őket Knoxhoz, mivel Mason és Gamble-ék még mindig vitatkoztak egymással, hogy hogyan keressenek igazságot a fiatalabb testvéreiknek. Ten feladta, hogy megpróbálja meggyőzni őket, és úgy döntött, hogy segít Quinnnek és nekem felszolgálni az asztaloknál.

Épp egy teli tálcát adtam le, és épp zsebre vágtam a fizetséget, amikor a mobilom egy bejövő üzenetre figyelmeztetett. Meglepődve néztem a képernyőre, az új dobosomtól jött.

 

Most jöttem rá, hogy nincs meg a pontos idő vagy cím, hogy hova menjek holnap a koncertre. Csak egyszer voltam a Forbiddenben, és nem én vezettem, szóval nem vagyok benne biztos, hogy emlékszem, hogyan jutok oda.

 

Visszaküldtem az időt és a címet, és zsebre vágtam a telefont, de csak azért, hogy másodpercekkel később csörgött.

 

Gracias. Én és a srácaim majd ott leszünk.

 

Miután azt mondtam neki, hogy oké, miközben azon tűnődtem, hogy ki lehet a két fia, egy újabb üzenetet küldött vissza nekem.

 

És a két srác alatt a dobverőmet értettem, nem a nadrágomban lévő párat.

 

Mielőtt még kitalálhattam volna erre a választ, újra üzent nekem.

 

Persze nem mintha a másik kettő nem lenne ott is. De technikailag,nem fogjátok látni AZOKAT a fiúkat, szóval igen, csak adobverőkről beszélek.

Elvigyorodtam, egyre jobban szórakoztam a kósza hozzászólásain. Majdnem tudtam, ahogy magában nyögött, mintha tudta volna, hogy folyton olyan szarságokat mond, amiket nem is kellett volna, még akkor is, ha még többet gépelt. És a végszóra megírta.

 

Szóval, igen, most már befogom a számat, mielőtt még mélyebbre süllyedek megaláztatásomban. Holnap találkozunk.

 

Kifejezetten nevettem, és visszaírtam, hogy akkor találkozunk.

– Kivel flörtölsz?– kérdezte Ten, amitől kiugrottam a bőrömből, mert annyira el voltam foglalva azzal, hogy a küldés gombot nyomogassam.

Fintorogva ránéztem, és visszalöktem, amikor megpróbálta elolvasni a képernyőta vállam fölött. – Semmi közöd hozzá, te kíváncsi seggfej.– Aztán betettem a telefont a zsebembe, hogy ne lássa.

Kuncogott, és felvonta a szemöldökét. – Csak mondd azt, hogy dögös.

Megforgattam a szemem. – Miből gondolod, hogy egyáltalán egy lánnyal beszéltem?

– Mert vigyorogtál és nevettél, miközben olvastad az üzeneteket, mint egy belezúgott kis köcsög.

– Mi a franc?– Újra a vállba böktem, ezúttal azért, hogy elhallgattassam.– Nem is. A zenekarom új dobosa volt az. És mondott valami vicceset... szóval nevettem.

– Persze...– Ten továbbra is engem nézett, miközben az arca sebhelyes oldalát vakargatta.– Ezt nem veszem be. Túl sokáig olvastad a képernyődet ahhoz, hogy ez egy másik fickótól jött volna.

Teljesen zavartan bámultam rá. – Mi van?

– Eltartott egy darabig, amíg olvasgattad a képernyőt – magyarázta. – Ergo ez csakisegy csajtól jöhetett. Két srác, akik oda-vissza üzengetnek egymásnak, megoldják öt szóval vagy kevesebbel sms-ben, esetleg felhívnak. Szóval igen, biztosan szexteltél.

– Hagyjuk – ráztam meg a fejem, miközben elsétáltam. – Furcsa vagy. Ne legyél már ilyen furcsa!

– Nem baj, ha még nem akarsz róla beszélni – kiabált utánam. – Hamarosan megtudom, hogy ki ő.

– Szörnyszülött– mormoltam az orrom alatt. De valami furcsa oknál fogva, szöget ütött a fejemben, amit mondott. Meggyőződtem róla, hogy nem látja elővettem a telefonomata zsebemből, és újraolvastam a Sticksszel folytatott beszélgetésemet.

Az biztos, hogy minden, amit beírtam neki, öt vagy kevesebb szóba volt sűrítve. A legrövidebb üzenete tíz szóból állt.

– Huh – mormogtam, és homlokomat ráncolva visszatoltam a telefont a zsebembe.

Aztán befejeztem a műszakomat, és nem gondoltam többet erre az egészre.

 

9. fejezet

 

Remy Curran

 

Fordította: BaBett

 

– Diosmío! Olyan hülye vagyok.– A dohányzóasztalra dobtam a mobilomat, mintha fertőzött lenne, és végigsimítottam a homlokomon, teljesenmegalázottan.

Meglepődtem, hogy Asher nem nevezett csodabogárnak, és nem mondta, hogy ne is foglalkozzak a holnapi előadással. Amit az imént írtam neki, az túlment minden határon. Idióta!

Úgy kezdtem, hogy vicces akartam lenni, de aztán úgy hangzott, mintha túl szofisztikált lettem volna. Amikor megpróbáltam elmagyarázni, hogy mire gondoltam valójában, az egész csak egyre mélyebbre csúszott, és egyenesen a szaros tóba csobbant.

– Ugh.– Ez az ő hibája volt, döntöttem. A srác egyszerűen túl dögös volt. Miután órákat töltöttem a társaságában, és hallgattam, ahogy énekel, még mindig túlságosan remegtema tomboló hormonjaimtól.

De Asher ma sokkolt. A jó értelemben. Az első találkozásom utána csapattal, a fejembe vettem, hogy Galloway a vezetőjük.Ez aggasztott engem. Úgy értem, nem annyira, hogy ne akartam volna játszani velük holnap, de ez még mindig egy nyugtalanító, zavaró, lehangológondolat.

A mai délután után azonban nyilvánvalóvá vált, hogy Asher gondoskodott a dolgokról. Tudta, hol tartják a dalokat, kifizette a stúdióbérletet, ő tette meg az összes javaslatot a dalok módosítására és finomhangolására,és ő volt az, aki emlékeztetett minket arra, hogy hol kellene találkoznunk a következő koncertünkre. Talán képes lennék mögé állni, mint egy csapattag,főleg, hogy ilyen szép hátsója volt. De Gally? A pokolba is, nem.Soha nem maradnék egy koncertnél tovább egy zenekarral, ha ő vezetné.

Emlékezve Asher említésére a koncertünkről, rájöttem, hogy még nem kaptam meg a pontos időpontot. És ezzel elkezdődött a tízperces vita magammal, hogy vajonhívjam fel vagy írjak neki,és csakis vele vehettem fel a kapcsolatot; ő volt az egyetlenzenekari tag, aki vette a fáradtságot, hogy számot cseréljen velem. Szóval, végül az sms-t választottam, mivel a hívás katasztrofális lett volna; túl jól tudtam, hogy mit jelenta hangját hallani.

És mégis sikerült még az sms-t is elszúrnom. Ismét felnyögtem zavaromban, amikor a bejárati ajtó kinyílt, és Jodi besurrantegy kis táskával a kezében és széles mosollyal.

– Szia, puta. A francba, de jót hoztam neked!– Aztán közelebb húzódott, de megállt, amikor rám pillantott. – Még mindig a maszkodban vagy.

– Huh?– Rápislogtam, mielőtt rájöttem...– Ó, a francba. De igen. Most értem haza a zenekari próbáról.– Ahogy lassan lehúztam a fejemről a „Sticks” maszkot és vigyorogtam, szédülve attól, hogy elmondhattam, hogy próbán voltam az új rockzenekarommal! – Tudod, igazából tetszik ez az egész buzis ötlet.– Már elmeséltem, hogy a srácok rajtakaptak, amint Asher csupasz mellkasát fürkésztem és az egész buzis beszélgetésről, ami utána következett. – Most már megnézhetek egy srácot– mármint Ashert, mivel biztos voltam benne, hogy nem veszek észre más férfiakat, amíg ő a környéken van –, és senki sem fogja furcsának tartani. A francba, miért is nem jöttem rá, hamarabb erre az ötletre, mielőtt még meghallgatásra mentem volna hozzájuk? Ez zseniális.

Aztán megvakartam egy helyet közvetlenül a combom felső részének belső oldalán, ahol a férfi alsóm, amit még nem vettem le, csípett.

Jodi hunyorogva nézte, ahogy vakarózom. – Édesem, ugye emlékszel, hogy te lány vagy, ugye?

Elrántottam a kezemet az ágyékomtól. – Igen. Csitt. Különben is, a férfialsó, amit adtálnekem, őrülten viszketett.

Sóhajtott egyet. – Majd elfelejtem, hogy az előbb lecsaptál az okos találmányomra, mert én még mindig túlságosan fel vagyok dobva attól a sok király szarságtól, amit az előbb csináltam neked.

– Miért? Mit csináltál?

Szellősen szipogva, lányosan, drámaian lobogtatta a kezét.

– Hát... annak ellenére, hogy nem helyeslem ezt az ötletet, és szerintem őrült vagy, amiért holnap tényleg kimész így a nyilvánosság elé, úgy döntöttem, hogy megmutatom, hogy mindenképpen támogatlak. És vettem neked pár dolgot, amire szükséged lesz.

Kiegyenesedve ültem fel, és boldogan tapsoltam. – Tényleg?– Ó, ajándékok! Imádtam az ajándékokat. – Tudtam, hogy van oka annak, hogy imádlak. Mit vettél nekem?

– Először is, ez...– Egy kis műanyagdarabot húzott elő a táskából, ami úgy nézett ki, mint egy hitelkártya, és nagy lendülettel meglengette mielőtt megállt, hogy megmutassa nekem. – Egy hamis személyi!

Pislogva, lassan kicsúsztattam a kezéből. – Ó, hűha. Nem kellett volna.Ez annyira király, Jodi!

Legutóbb tizenhét éves voltam, amikor hamis személyit akartam szerezni, és a nagybátyám felfedezte, mielőtt még megpróbálhattam volna elmenni vele egy bárba. Meglepő módon még huszonhárom évesen is pajkosan izgalmas volt, hogy van egy.

Jodi készített rólam néhány képet, miután először felöltöztetett, de azt hittem, hogy az iskolai kreditpontokért vagy ilyesmiért... nem ezért. Vigyorogtam aférfias pofámon, ami az igazi nevem, súlyom és magasságom mellett állt. Valójában az egyetlen dolog, ami nem volt igaz, az a kép volt... és őszintén szólva, az is én voltam,csak... egy módosított változat. Még a nemet is ugyanúgy jelölték.

– Várj, itt az áll, hogy nő vagyok.

Fintorogva, Jodi kitépte a kezemből, és gondosan betette egyvadonatúj pénztárcába. – Mintha bárki is megnézné, hogy van-e benne F vagy N. Gah! – Visszaadta a tárcát, ami bizonyára egy újabb ajándék volt tőle. – Valószínűleg még meg sem fogják nézni.

– Igaz– mormogtam, és felálltam, hogy kipróbáljam, milyen érzés elrejteni egypénztárcát a farzsebembe. A fenekem megrándult a meglepetéstől, amikor a pénztárca átcsúszott rajta, és a helyére került. Érdekes. Nem fájdalmas, nem csiklandós vagy bármi; csak...más.

– És.... a legjobbat a végére tartogattam.– Jodi odadobott egy hússzínű szilikon darabkát.

A mellkasomhoz szorítottam, mielőtt elhúztam volna, és elfordítottam az összes szögből tanulmányozva. Úgy nézett ki, mint valami fura alakú tölcsér.

– Ööö... köszönöm. De...– hunyorítottam rá. – Mi a fene ez?

– Ez egy Pisi Tölcsér.

– Bocsánat, egy mi?

Sóhajtva forgatta a szemét, és odasétált, hogy kirántsa a kezemből. – Női vizeletürítő eszköz. Tudod, hogy állva tudj pisilni.

Demonstrálva, az ágyékához tartotta, hogy úgy lógjon ki, mint egy felcsatolható pisztoly.Aztán sziszegő hangot adott ki, és úgy forgatta a csípőjét, mintha a padlóra pisilne.

Nevettem volna – mert rohadt vicces volt –, de rosszul éreztem magam, hogy tényleg azt akarta, hogy használjam ezt az izét.

– Hm...– Megvakartam a hajam oldalát, ahol a paróka miatt mindenem viszketett. – Most nem viccelsz, ugye?

Abbahagyta a műpisilést, és kiegyenesedett, leengedte a vizeletürítő eszközt az intimszférájából. – Mi az? Csak arra gondoltam...egy nyilvános klubban egész este, és előbb-utóbb menned kell.– Megvonta a vállát. – Mivel férfiruhában leszel, feltételeztem, hogy használnod kell a kisfiúkét a kislányoké helyett. Így nem fogsz úgy kinézni, ha rajtakapnak, hogy leülsz pisilni. És nézd... – Megfogta és büszkén tartotta fel. Még a khaki színűt is megvettem neked, hogy jobban péniszszerűnek tűnjön.

– Dios mío!– A kezemmel eltakartam a szemem. – Kérlek, ne mondd, hogy különböző színűek is vannak?

– Az én kedvencem a levendula volt, de gondoltam, hogy az nem segítene az ügyeden, ha ezt választanám.

– Locos!– Megráztam a fejem, képtelen voltam elhinni, hogy képes ilyen komolyan viselkedni.

– Nézd meg! – Más alakúra hajlította a tölcsért. – A vélemények szerintez a legjobb márka, mivel rugalmasabban tárolható.

– És... annyira népszerűek, hogy különböző márkájúak – mormoltam hitetlenkedve. Persze, hogy voltak. – Hogy a fenébe nem hallottam még soha erről?

– Nem tudom. – vonta meg a vállát. – Talán azért, mert nem vagy oda a túrázásért,vagy a kempingezésért.

Vagy talán azért, mert guggoltam és lebegtem, és reméltem, hogy semmi sem csiklandozza meg a csupasz fenekemet, vagy ha mégis az nem egy kígyó vagy mérgező levél volt, amikor az erdőben pisiltem. Mint egy normális lány.

Jodit láthatóan bántotta az ajándékára adott reakcióm. Utáltam megbántani őt, és különben is, nagyon kedves és figyelmes volt, hogy gondolt rám, szóvalóvatosan kivettem a kezéből, és azt mondtam, „Gracias”, minden őszinteségemmel, amennyi tőlem telt.

Fogalmam sem volt, hova kellett volna rejtenem azt a dolgot, amikor nem használom. Ragasszam a combomra vagy ilyesmi? Már volt egyműpéniszem a férfi alsómban. Hány műfaszkell, hogy valaki pasinak nézzen ki?

A szobatársam azonban feltett egy jó kérdést. Hogy a fenébe fogok éna nyilvános mosdóba menni, amikor a zenekarral leszek kint?

Csak abban reménykedhettem, hogy a Forbidden férfi mosdójában lesz egy kakiló fülke.

 

 

Huszonnégy órával később eljött az ideje, hogy kiderüljön. Ismét „Sticks”-nek öltözve, otthon hagytam a Pisi Tölcsért, és elmentem a címre, amit Asher küldött nekem. Hónapokkal ezelőtt – kora nyáron, vagy talán késő tavasszal – amikor utoljára jártam itt. De ismerősnek tűnt, így leparkoltam, és átgyalogoltamaz utcán át a bejárathoz.

A tábla szerint csak fél óra múlva nyitnak, és a lámpa nem égett, de a kidobó már ott lógott a bejárati ajtókon belül, így hát megkocogtattam az üveget, hogy felhívjam a figyelmét.

Megfordult, és fintorogva nézett rám, ezért intettem neki, hogy nyissa ki. Amikor nem voltam hajlandó abbahagyni az integetést, végül felrántotta az ajtót, és kidugta a fejét.

– Még nem vagyunk nyitva.

– Igen, tudom, bocsánat a zavarásért, de... a zenekarban vagyok.– Amikor csakúgy bámult rám, mintha fogalma sem lenne, mit mondok, óvatosan hozzátettem: – Tudod... Non-Castrato. Úgy volt, hogy ma este játszanak, és... én a zenekarban vagyok.

Istenem, de jó érzés volt ezt kimondani. – Be kell mennem, és fel kell állítanom a dobfelszerelésemet, mielőtt játszunk.

– Személyi?– Unott pillantással nyújtotta felém a kezét.

– Ööö... oké.– Emlékeztettem magam, hogy tartozom Jodinak a hamis jogosítványért és a pénztárcáért, a hátsó zsebemben matattam, és végül előrántottam a ropogósan új pénztárcámat. Mikor megmutattam neki, az ajkamba haraptam, remélve, hogy nem fogja észrevenni a nagy, rikító N betűt a nemek rubrikájában.

Alig vetett egy pillantást a műanyagdarabra, mielőtt visszafordította volna nekem és a kezében lévő írótáblát tanulmányozta. – Te nem vagy rajta a listán.

Egy rövid pillanatra megakadt a szívem. A zenekar máris elutasított,és a nagy lehetőségem, hogy közönség előtt lépjek fel, már azelőtt véget értmielőtt elkezdődött volna. Kinyitottam a számat, de egy másodpercbe telt, mire jöttek a szavak.

– Ó... igen. Új vagyok. Csak ezen a héten csatlakoztam.

A haver úgy tűnt, nem érdekli. És úgy tűnt, csak annyit tudott mondani: – Nem vagy rajta a listán.

Düh, félelem és aggodalom kavargott bennem. Úgy döntöttem, hagyom, hogy a düh kerüljön a középpontba. Eddig eljutottam; nem voltam hajlandó feladni. – Nézd. Szükségem van arra, hogy beengedj, hogy felkészülhessek a műsorunkra, amiért fizetnek azok a vendégek, akiket ma beengedsz oda.– Várjunk csak, fizettek nekünk? Még csak meg sem kérdeztem, és őszintén szólvaez volt az utolsó gondolat, ami eszembe jutott. Nem számított. A lényeg az volt, hogy – Be kell jutnom a színpadra és...

– Te nem...

– …vagyok a listán!– dörmögtem. – Igen, ezt már mondtad. Többször is. De esküszöm, hogy nem viccelek. Nem tudnád megkérni a banda egyik tagját, hogy jöjjön ki ide, és kezeskedjen értem?

– Gondot fogsz okozni?

Összeszorítottam a fogaimat. – Nem, ha már most beengedsz.

Amikor kilépett az ajtón, fenyegető lépést tett felém, nyeltem egyet és hátráltam tőle, hirtelen eszembe jutott, hogy látott egy másik fickót, amikor rám nézett. Valószínűleg nem voltak gátlásai, hogy laposra verjen.

Ó, a pokolba is, nem akartam, hogy az első héten a szart is kiverje belőlemegy pasi.

Az ajtó mögötte újra kinyílt. – Minden rendben, Grim?

Átnéztem az előttem álló ormótlan alak mellett, és láttam, hogy egy másik gigantikus pasit az ajtóban, csakhogy ez a fickó halálosan gyönyörű volt, és közel sem tűnt olyan fenyegetőnek, mint Grim– Dios, milyen jó név neki.

– A bandával vagyok – siettem elmondani a bombázónak, mielőtt a seggfej előttemelküldhette volna. – Be kell jutnom, hogy segíthessek berendezkedni, mielőtt kinyitunk, ma este.

– Ó, te vagy az új dobos?

– Igen!– küldtem neki egy köszönöm gesztust, mielőtt Grimre pillantottam, amiért még mindigelállta az utamat.

– Várj egy pillanatot. Hívom Ashert.

Eltűnt, az ajtó pedig újra becsukódott mögötte, így ismét a rosszkedvű kidobóval maradtam, aki keresztbe fonta a karját a mellkasán, és folytattaa klub bejárata előtt őrködést.

– Hívni fogja Ashert.– Nem tudtam megállni, hogy ne gúnyolódjak egy önelégült kismosollyal.

Grim morgott válaszul.

Másodpercekkel később Asher kidugta a fejét. Amikor meglátott engem, meglepetés gyúlt az arcán. – Ó, szia! Korán jöttél. Gyere be.– Amikor szélesebbre nyitotta az ajtót, a fickó, aki még mindig az utamban állt, nem volt hajlandó elmozdulni, ezért Asher azt mondta:– Grim, haver. Semmi gond. A bandával van. Bocs, úgy emlékeztem, hogy felraktam őt a listára.

– Remy Curran nincs a listán – mondta neki Grim.

– Remy...?– Asher zavartan pislogott, mielőtt a szemei felcsillantak a megértéstől. – Ó, igen. Igen.– Rám mutatott. – Sosem kaptam meg az igazi neved, úgyhogy csak Sticksnek írtalak be.– Aztán félrelökte Grimet. – Lennél olyan kedves, és a Sticks név mellé odaírnád, hogy Remy Curran? Ő bejöhet.

Grim nem tűnt túlságosan boldognak, de bólintott, és vonakodva félreállt.

Asher előre intett, és végre beengedtek a Forbiddenbe. Nagy volt a kísértés, hogy kinyújtsam a nyelvem, és kicsúfoljam a jó öreg Grimet, detartózkodtam, mert az valószínűleg nem volt túl férfias... vagy érett.

– Bocsánat – mondta Asher, miközben a színpad felé vezetett. – Grimexkatona. Nem tér el a szabályoktól. Soha. Ha Harper dolgozott volnama este az ajtónál, akkor nem nehezítette volna meg ennyire a dolgodat. Mégismegleptél. A zenekar többi tagja sem jelenik meg, amíg nem nyitunk.

Ettől elkomorult a homlokom. – És mi lesz a beállításokkal?

– Ó, azt általában én intézem.

Pislogtam. – Minden héten? Egyedül?

– Igen.– Megvonta a vállát, mintha nem lenne nagy ügy, miközben felugrott a színpadra. – De ha már itt vagy, rád bízom a dobfelszerelést.

– Persze.– Mögé ugrottam, és meg kellett állnom, hogy csodálkozva körülnézzek,próbáltam elképzelni, hogy nézhet ki a hely egy óra múlva. Voltam már itt fentegyszer karaokézni, de ez teljesen más érzés volt. Izgalomlüktetett bennem.Itt fogok játszani... ma este! A dobokon.

– Szóval, az igazi neved Remy?

Felugrottam a kérdésre, és Asher felé pillantottam, ahol ő egy erősítő mellett térdelt, és a gitárzsinórokat dugdosta. Amikor a tekintetem összekapcsolódott az őkíváncsi zöld szemével, a gyomromban bizsergés éreztem, amitől minden lányos részem életre kelt. – Ööö... igen.

Hűha, nézz csak rám, a félelmetes, kiterjedt szókincsemmel körülvéve csinos fiúval. Ha nem ellenőrzöm magam hamarosan, legközelebb még rá is csorgatom a nyálam.

Elvigyorodott, és persze nekem is nyelnem kellett egy kis nyálat. – De teinkább Sticksnek hívatnád magad?

Megvonta a vállamat. – Mindegy.– Rávettem magam, hogy több szót mondjak, és bénán elkotyogtam.– Bármelyik jó lesz.

A kuncogásától a hormonjaim felbőgtek. Próbáltam nem tudomást venni róla, előkészíteni a területemet, de úgy tűnt, hogy már minden nagyjából rendben van.

Csak le kellett engednem a zsámolyt és a cintányért, egy kicsit arrébb kellett tennem a pedálokat, közelebb vinni és újra beállítani a kisdobot, és egy centivel arrébb tolni a tompokat. Így aztán azon kaptam magam, hogy Asher körül lebegtem, kérdezgettem, hogy kell-e még valami, miközbenkörülöttünk, lent a földszinten, a bár többi dolgozója nyüzsgött,előkészítve a klubot a nyitásra.

– Umm...– Az alsó ajkába harapott, miközben körbepillantott a színpadon. – Tulajdonképpenazt hiszem, készen állunk. Általában én vagyok az egyetlen, aki bejön előkészületeket tenni, szóvalelég korán ideérek, de ha szokásoddá akarod tenni, megmutathatom neked a raktárt, ahol mindent tartunk, és megmutatom, hogyan működik a hangrendszer.

Igyekeztem nem figyelni, ahogy az ajka kiugrik a fogai közül, de annyira szexi volt, hogy meg kellett köszörülnöm a torkomat, mielőtt azt mondtam: – Persze, az király lenne.

Közelebb kellett lépnem hozzá, hogy jobban lássam az összes dolgot, amire rámutatott, és a srácnak még az illata is elképesztő volt. Ez nem fair.Mélyen belélegeztem, elszédültem a sok levegővételtől.Aztán tüsszentett a portól ésDios, még ez is imádnivalóan szexi volt.

Amikor Asher szünetet tartott a bemutatójában, én azt mondtam: – Ez egy eléggé jócucc. – A hangom a szokásosnál is magasabbra váltott, így még nőiesebben hangzott.

Általában kissé rekedtes, reszelős hangom volt a hangszálaimnak köszönhetően, ésaz emberek a telefonban gyakran összetévesztettek egy férfival. De most egyáltalán nem úgy hangzott. Aggódó pillantást vetettem jobbra, és megkönnyebbültem, hogy Asher nem vette észre.

Büszkén vigyorgott, és azt mondta: – Köszi.

Túlságosan el voltam foglalva az aggodalmaimmal; egy pillanatba telt, mire rájöttem, hogy mit mondott. Végül megráztam a fejem. – Várj. Úgy mondtad, hogy köszönöm, mintha te szervezted volna ezt?

Amikor bólintott, még mindig büszkén vigyorogva, visszavontam a figyelmemet agombokból és tekerőkből álló panelre új áhítattal. – Lenyűgöző. Én azt hittema klubhoz tartozik.

– Ó, az is.– Ránéztem, homlokráncolva zavaromat, mire ő elmagyarázta.

– Amikor Pick – a klub tulajdonosa – felvett, szabad kezet adott nekem, hogy olyan színpadot és hangrendszert szereljek fel, amilyet csak akarok. Szóval így tettem.

Megráztam a fejem, még elveszettebb voltam. – Te... itt dolgozol?– Ez azt jelentette, hogy én is itt dolgozom? A francba, jogi formanyomtatványokat kellett volna kitöltenem, mint a szociálistársadalombiztosítási számokat meg ilyesmiket?Az egy dolog, hogy egy éjszakán át füllentettem, hogy dobolhassak, de hazudni a kormánynak... Mibe keveredtem?

– Igen, ez egy kicsit hosszú történet. Egyik nap bejöttem, és próbáltam egy éjszakát kikönyörögni, hogy játszhassunk, de csak egy csaposra volt szüksége. Szóvalmegegyeztünk. Én dolgozom a bárbanazokon az estéken, amikor nem játszunk, és ő hagyta, hogy bármit felépítsek, amit csak akaroka zenével kapcsolatos dolgokat ezen a helyen, amit csak akarok. Péntekenként kétszázat ad nekem, amitelosztok a négy tag között, és készpénzzel fizetlek ki titeket.

Szünetet tartott, hogy egy bocsánatkérő kacsintást küldjön nekem. – Bocsánat, ötven dolcsi nem sok,de...

– Hé, ez több, mint amit eddig valaha is kaptam a játékért – mondtam megkönnyebbülten, hogy pénzt kapok, és izgatott voltam, hogy egyáltalán kapok pénzt.

Asher felnevetett. – Igen, én is valahogy így gondoltam, amikor elkezdtük.

Megveregette a vállamat, és a szart is kiverte belőlem, amikorkissé kilökte a helyéről a habszivacs mellkasomat, nagyot vigyorgott. – Szerintem teremekül be fogsz illeszkedni, Sticks.

Egy pillanatra megfeledkeztem arról, hogy vissza kell igazítanom a műmellkasomat a helyére. De tényleg, amikor Asher Hart ilyen elismerően mosolygott rám, az élet most rohadtul tökéletes volt.

Ezt az éjszakát sosem fogom elfelejteni.