42.- 43. Fejezet

42. fejezet

 

Asher Hart

 

Fordította: Maya

 

A késztetés, hogy Remy után rohanjak, és visszarángassam a lakásomba, egyre erősebbé vált. A fenébe is, valószínűleg most is sírt, és én ezt nem akartam.

Csak azt akartam, hogy ne zúgjon a fejem, és hogy néhány percig kérdések és életre szóló kötelezettségek nélkül újra tisztán gondolkodhassak.

Hát nem értette meg, hogy még sosem adatott meg nekem a lehetőség, hogy szeressek és szeressenek? Nem így. Félelmetes szarság volt. És tudni, hogy az egész egy hazugsággal és megtört bizalommal kezdődött... melyik épeszű férfi adna még egy esélyt?

Gondolom egy őrült, zűrös fickó, aki csak a nőjét akarta, bárhogy is szerezte meg. Mert egy másodperccel később ledobtam magamról a lepedőt, és felkaptam az első nadrágot, amit találtam – a tegnap esti esküvői szmokingét.

Begomboltam és rohantam a lépcső felé. Mire kirohantam a sikátorba, ő már eltűnt. Csak a kocsija hátsó lökhárítóját láttam, ahogy kikanyarodott a sikátorból.

– A francba! – Megszorítottam fájó fejemet, és mezítelen lábam a koszos aszfalton mozgattam, hogy a törött üveg ne fúródjon a sarkamba.

Most már le kellett vadásznom őt, és még mindig nem tudtam, mit akarok mondani. Azt hiszem, kezdhetném azzal, hogy bevallom, egyáltalán nem bántam meg a tegnap estét. A tegnap este... fantasztikus volt. De dühített, hogy megint megpróbált kiosonni, és még mindig nehezemre esett elengedni a hazugságait.

Picknek igaza volt. Meg kellett bocsátanom neki, mert tudtam, hogy nem akarom nélküle tölteni az életem hátralévő részét. A tegnap este felnyitotta a szememet arra a tényre, hogy valóban ismerem őt. Lehet, hogy becsapott néhány nagy dologban, de legbelül még mindig az az ember volt, aki összebarátkozott velem, és nem voltam kész elveszíteni ezt a barátot... vagy szerelmet.

Kifújva a levegőt, végigsimítottam a hajamon, és megfordultam, hogy újra belépjek a lakásba. Még fel kellett öltöznöm, talán bevenni néhány fájdalomcsillapítót, és meginni vagy egy liter vizet, mielőtt üldözőbe veszem. De mielőtt visszaléptem volna a házba, a közeli konténerből származó furcsa, állatszerű zaj miatt megálltam, és odapillantottam.

Arra számítottam, hogy patkányt fogok látni, így amikor a kuka alól előbújt egy berasztásodott szőrű mókus, akinek még a farka sem volt bozontos, majdnem összepisiltem magam.

– Mi... Mozart?

Ő lehetett az, mert egyenesen a nyitott ajtóhoz rohant, beugrott, és leszökkenve a lépcsőkön eltűnt a lakásomban.

– Szent szar – kapkodtam a levegőt. A háziállatom hazajött.

Elöntöttek az érzelmek, és remegő kézzel simítottam végig az arcomon, mielőtt lesietettem a földszintre, hogy hozzak neki valami ennivalót. A kinti élet bizonyára nem bánt vele kegyesen, mert úgy remegett, mintha fázna vagy félne. Meg akartam ragadni, és szorosan magamhoz ölelni, de tudtam, hogy ez nem tetszene neki. Ezért a konyhaszekrényhez rohantam, és egy egész zacskó mogyorót ürítettem a padlóra. Az sem érdekelte, hogy ott maradtam a kupac mellett. Előre rohant, és elkezdte megtömni a kezét, mielőtt feltört volna egyet, és ott helyben megette.

– Szegény kis fickó – mormogtam, és felálltam, hogy vizet hozzak neki. – Kemény volt odakint, ugye?

Mosoly világított az arcomon, ahogy egy percig figyeltem, mielőtt úgy döntött, hogy ennyi elég volt a kötődésből, és eltűnt az ágy alatt. Aztán kifújtam egy remegő lélegzetet, és körülnéztem a lakásomban, mielőtt teljesen megkönnyebbülten felnevettem.

– Isten hozott itthon, haver! – mondtam hangosan, de a hely még mindig elég magányos volt ahhoz, hogy a hangom visszhangozzon körülöttem. Ettől az az üres kis rész bennem csak még jobban sajgott.

Az első ember, akit fel akartam hívni, Remy volt. A pokolba is, ő volt az egyetlen ember, akit fel akartam hívni és elmondani.

És ez mindent elárult nekem.

Szóval hazudott. Volt rá oka, de nem az, hogy engem bántson.

Bocsánatot kért, és őszintén sajnálta. Ezen túl tudtam tenni magam. Mert, bassza meg, szerettem őt.

Ennek elfogadása szinte azonnal felszabadító érzést keltett bennem.

Az öröm végigfutott a bőrömön, és letéptem a nadrágomat, hogy gyorsan lezuhanyozzak.

Vissza akartam szerezni.

Miután megtisztálkodtam, felöltöztem, cipőt húztam, és zsebre tettem a telefonomat. Meggyőződtem róla, hogy Mozart még mindig elégedett és az ágy alatt van, felegyenesedtem a padlóról, és az ajtó felé indultam.

Remy Elisa Curran, itt jövök.

Tíz perccel később megálltam a lakóháza előtt, és leállítottam a motoromat, miközben ülve maradtam, és csak... bámultam a lakását. Valahogy úgy rohantam ide, hogy nem volt játéktervem. Teljesen epikusra vette a figurát, és kitett magáért, dalokat énekelt nekem több száz ember előtt, hogy visszaszerezzen, és én csak annyit tudtam mondani neki, hogy "Nem bántam meg".

Saját bénaságom miatt megrándult az arcom, és kísértést éreztem, hogy meghátráljak, beindítsam a Triumphomat, és hazamenjek. Nem volt tapasztalatom a szerelemben. Mi van, ha kiborulok? Mi van, ha az, hogy esélyt adtam neki – nekünk –, végül elpusztít engem?

És mi van, ha annyira féltem a fájdalomtól, hogy elszalasztottam a legjobb dolgot, ami valaha is történhetett volna velem? Összeszorítottam a fogaimat, felpattantam az ülésről, és az épületéhez sétáltam. A második emeletig volt időm, hogy erősítsem az elhatározásomat, és ennek az időnek a nagy részét azzal töltöttem, hogy úgy lélegeztem, mint valami bunyós, aki készen áll arra, hogy beugorjon a ringbe az első ütésekre.

A dolgok jól végződtek Pick és köztem. A dolgok itt is jól végződhetnek. És furcsa módon úgy éreztem, mintha megint mindent kockára tennék, ami fontos az életemben, csak azért, hogy kapcsolatot építsek valakivel. De ez a lány megérte.

Amikor az ajtajához értem, kiráztam a kezeimet az oldalam mellett, mielőtt felemeltem volna az egyiket, hogy kopogjak. Mielőtt azonban az ujjbegyeim találkozhattak volna a fával, az ajtó kivágódott belülről, amitől meglepetten hátraugrottam.

Remyre számítottam, ezért zavartan pislogtam, amikor Gally lépett ki az előszobából. Annyira el volt foglalva az öve becsatolásával, hogy már majdnem belém ütközött, mire észrevette, hogy az útjába kerültem. Hirtelen megállt, és felrántotta a fejét.

– Ó, hé, ember! – Egy önelégült, épp most dugtam meg valakit vigyor terült szét az arcán. – Végre úgy döntöttél, hogy véget vetsz az önmegtartóztatásodnak? Ez az! – Felemelte az öklét, hogy gratulálva összecsapjon velem, éppen akkor, amikor egy másik bandatag – Holden – a pólóját rángatva kilépett mögüle Remy lakásából.

Tátva maradt a szám, ahogy egyikről a másikra bámultam. – Mi van...?

De most komolyan... mi van?

Gally felnevetett, miközben Holden elvörösödött. Végül a basszusgitárosom vállat vont. – Mit is mondhatnék? A lány nem tud betelni a farokkal. Azt szereti a legjobban, ha minden lyuka be van töltve.

Vihogva nekicsapta a karja oldalát az enyémnek, mintha valamiféle belső viccet osztanának meg egymással. De én mindössze a sav ízét éreztem, és csak egy homályos fénycsomót láttam.

– Ne aggódj, Hart! – irritálta a fülemet Gally hangja. – Szépen kivájtuk neked. Jó szórakozást!

Nem álltam meg, hogy átgondoljam a dolgot. Nem hiszem, hogy ebben a pillanatban egyáltalán gondolkodni tudtam volna. Csak bántani akartam azt az idióta fattyút.

Vérezzen, sikoltozzon és fájdalmat érezzen mélyen legbelül... úgy, ahogy nekem fájt.

Vad üvöltéssel vetettem rá magam, és a falnak löktem. – Halott vagy, seggfej! Nem hiszem el, hogy hozzáértél. Kurvára utál téged.

Az egyik szemébe vágtam, és a másikba is belevágtam volna, de Holden hátrarántott róla.

Ez csak még jobban felbosszantott. Őt is megpróbáltam megütni, de ő a saját taktikámat használta ki ellenem, a falhoz szorított, és a torkomhoz szorította az alkarját, hogy lefogjon.

Küzdöttem, tolakodtam és lökdöstem, hogy szálljon le rólam, de a szemétláda nagyobb volt, amitől frusztrált dühömben morogni kezdtem. Ha csak akkora lehetnék, mint Knox vagy Quinn, vagy akár Noel, akkor már akkor leütöttem volna.

Valami belső adrenalinfokozót hívtam elő, és újra nekimentem, amitől hátrabukdácsolt, távolabb tőlem. Éppen utána akartam ugrani, amikor egy hangot hallottam – Remyét -, aki azt kiáltotta: – Mi a pokol?

De nem a lakása irányából jött. Felkaptam a fejemet, és rácsodálkoztam, ahogy ott állt a lépcsőház tetején megdermedve, még mindig abban a ruhában, amiben tegnap este volt, és egy gőzölgő hungarocellpoharat szorított a mellkasához. A szemei vörösek és duzzadtak voltak a sírástól, de a haja kellemesen kócos volt – attól, hogy előző este beletúrtam –, és olyan kibaszott gyönyörű volt, hogy egy másodpercig tartott, amíg levegőhöz jutottam.

Mögöttünk kinyílt a lakása ajtaja. Amikor odapillantottam, és láttam, hogy Jodi kíváncsian kikukucskál az előszobába, és nem volt rajta más, csak egy rövid, selymes kendő, ami elég lazán volt megkötve ahhoz, hogy látszódjon, hogy alatta nem sok minden van rajta, lehunytam a szemem, és káromkodtam az orrom alatt.

– Mi a fasz folyik itt kint? – követelték a lányok, szinte egyszerre.

– Kérdezd azt a balfácánt! – válaszolta Gally, és láttam, hogy rám céloz, de még mindig túlságosan el voltam foglalva azzal, hogy szégyenkezve lehajtom a fejem, és szidom magam a hülyeségemért, hogy ténylegesen észrevegyem. – Ő az a köcsög, aki ok nélkül ránk támadt, amint beléptünk az előszobába.

Egy másodpercnyi csend következett, ami tudatta velem, hogy most mindenki engem néz, és a magyarázatomra vár.

Aztán Remynek kellett odamennie, és azt mormogta: – Asher? – mintha tényleg aggódna értem.

– A francba – sziszegtem, és felemeltem az arcom, találkoztam a tekintetével, és rögtön összerezzentem. – Én... – Bassza meg, nem tudtam bevallani. De a nagy barna szemei olyan tágra nyíltak és aggódóak voltak. Kifújtam a levegőt, és bevallottam: – Én... félreértettem a helyzetet.

Pislogott, összeráncolta a szemöldökét, Gallyról Holdenre, majd Jodira pillantott, mielőtt a szemei felcsillantak a meglepetéstől. Aztán morcosan visszafordult hozzám. – Ez most kurvára komoly?

Megrándultam, és a kezemet a fájó fejemre szorítottam. A francba, elfelejtettem fájdalomcsillapítót bevenni a másnaposságom ellen. – Nem tudom, mit gondoltam – kezdtem azonnal, minden bűntudatot és bocsánatkérést belenyomva az arckifejezésembe, amit csak sikerült. – Nem gondolkodtam. A francba. Még mindig a ruháikat rángatva jöttek ki onnan.

Szemöldökét felhúzva csípőre tette a kezét. – Szóval csak úgy azt feltételezted, hogy azért voltak odabent, hogy engem meglátogassanak? Tényleg? Hűha, ez biztos egy kétperces édeshármas lehetett, hiszen csak húsz perce láttalak.

Kinyitottam a számat, hogy cáfoljam a reflexszerű feltételezésemet, de a fenébe is... igaza volt.

Nem tudva, mikor kell befogni a száját, Gally előre parádézott, és megnyalta az ajkát, miközben szemügyre vette Remy ruháját. – Ez valójában nem is rossz ötlet. Sokkal jobban nézel ki, mint néhány nappal ezelőtt... Remy. Miért nem mutatod meg most Holdennek és nekem a hálószobádat?

Amikor még egy lépést tett felé, morogva visszalöktem.

– Húzz a picsába!

A szemei összeszűkültek, és tudtam, hogy támadásba lendült volna, ezért teljesen felé fordultam, hogy felvegyem vele a harcot. De Remy közénk ugrott, az egyik kezét a mellkasomhoz szorította, az másikat pedig Gally irányába tartotta, hogy elhárítsa őt.

– Oké, elég – parancsolta. Amikor Gally és én is megálltunk, kifújta a levegőt, káromkodott valamit spanyolul, és azt mormolta: – Miért ilyen kibaszott hevesek a pasik?

Valahogy tetszett, hogy még mindig nem vette le a kezét a mellkasomról. Ezért azt mondtam: – Mert ez sokkal gyorsabb stresszoldó, mint fagylaltot enni vagy egy másik csajt szidni, ahogy ti lányok szoktátok.

Rám pillantott, barna szemei tágra nyíltak a sok érzelemtől. Humort véltem felfedezni benne, mielőtt elkomorult, majd bánatában elzárta az egészet. – Szóval nem most van itt az ideje, hogy szexista és aranyos legyél – motyogta végül.

Amikor azt suttogtam: – Bocsi – a tekintete a szívverésemre terített ujjaira esett.

Néztem, ahogy a szempillái megrebbennek, ahogy csak egy érintéssel erősebben hozzám nyomódott, mintha csak próbálta volna otthagyni a lenyomatát bennem, mielőtt elhúzta volna a kezét. Azt mondhattam volna neki, hogy már határozottan mély nyomot hagyott. De Gally kuncogott. – Ó, szóval ti ketten mostanra már baszópajtások lettetek, mi? Mondd csak, Hart! Azelőtt vagy azután próbáltál a bugyijába férkőzni, hogy rájöttél, hogy ő valóban egy csaj?

Vicsorgásra húzódott az ajkam, és Remy azonnal hozzám lépett, megakadályozva, hogy újra hevessé váljak. Kifújtam egy megnyugtató lélegzetet, összeszűkítettem a szemem, és azt mondtam Gallynak: – Ennél egy kicsit több tisztelettel kellene beszélned a dobosunkról, seggfej.

Remy zihálva megpördült, hogy szembe forduljon velem, a haja közben a válla fölé suhant.

Gally fintorogva rázta a fejét, majd pillantást váltott Holdennel, mielőtt visszafordult hozzám. – A dobosunk? Azt hittem, kiszállt a zenekarból. Írtál egy sms-t, lemondva a pénteki koncertet, és hogy ő egy csaj.

Összeszorítottam a fogaimat, mert azt akartam, hogy kiszálljon a bandából, amikor azokat az üzeneteket küldtem nekik, de most meggondoltam magam. – Csak tudattam veled, hogy megváltozott a státusza. És le kellett mondanunk a pénteki napot... más okok miatt.

Remy nem javított ki, hála Istennek. Csak a tekintetét fordította felénk, a tekintete tágra nyílt, és kíváncsian várta, hogy mi lesz ennek a beszélgetésnek a vége.

– Szóval, komolyan egy kibaszott kurvát akarsz a bandában? – Gally hitetlenkedve robbant ki, és Remy felé mutatott, miközben rám bámult. – De azért hívnak minket Non-Castratónak, mert...

– Nem érdekel, miért hívnak minket Non-Castratónak. És ne hívd őt kurvának! A helyzet az, hogy már több mint egy hónapja a bandában van. Mit számít az, hogy...

– Mert nem akarok egy rohadt csajt a zenekarban! – üvöltött Gally.

Fintorogva ránéztem, és ökölbe szorítottam a kezem. Amikor Holden felé pillantottam, ő még nem szólalt meg, de az arckifejezéséből láttam, hogy követni fogja Gally kívánságát. A lábaimat még néhány centivel távolabbra támasztottam egymástól, és felálltam. – Ha ő nem marad, akkor én sem maradok. – Mellettem Remy meglepetten szívta be a levegőt, de én a tekintetemet a másik két tagon tartottam. – Remy a legjobb rohadt dobos, akivel valaha is találkoztam, és én benne leszek, akármilyen bandában is játszik.

Gally még egy másodperccel tovább bámult rám, mielőtt elmormolt egy káromkodást, és felemelte a kezét. – Rendben. Kibaszottul mindegy! Bármilyen drámát csinál nekünk, én kiszállok – mondta, miközben elviharzott, több drámát árasztva magából a duzzogó kis távozásával, mint amennyit Remytől valaha is láttam. Holden egyetértően bólintott, és Gally után cammogott.

Néztem, ahogy elmennek, eszembe jutott, hogy mit csináltak az előbb – együtt – Jodival, és értetlenül megráztam a fejem.

Remy lakásából Jodi megköszörülte a torkát. – Szóval... igen. Már megint itt állok kínosan kettőtök között. Szóval... hagylak titeket beszélgetni... megint. – És eltűnt odabent, becsukta az ajtót, hogy kettesben hagyjon Remyvel.

Rápillantottam, hirtelen nem találtam szavakat. Azért jöttem ide, hogy visszakapjam őt, de aztán... mindez megtörtént, így végül felsóhajtottam, és végigsimítottam a hajamon. – Sajnálom. Nem gondolkodtam.

Összehúzódva bólintott. – Nos, ezt már mondtad.

– Ma reggel még mindig össze-vissza jár a fejem. – Próbáltam magyarázkodni, mert nem úgy tűnt, hogy meg fogja bocsátani nekem, amiért ilyesmit feltételeztem róla és a két bandatársainkról. – Elfelejtettem bevenni valamit a másnaposságom ellen, és el voltam foglalva, hogy eldöntsem, mit mondjak neked. Amikor kinyitotta az ajtót... Nem is tudom. Én csak... teljesen elvesztettem a racionális gondolkodás képességét.

Barlanglakó üzemmódba kapcsoltam, készen arra, hogy harcoljak a nőmért.

De Remy még mindig nem nézett rám.

A fogaimat csikorgattam. – A francba! Nem vagyok ehhez hozzászokva. Azok a nők, akik tényleg ismernek, nem mondják csak úgy a semmiből, hogy szeretnek.

Végre felnézett, barna szemei tágra nyíltak a meglepetéstől.

Egy mély lélegzetvétel után hozzátettem: – Nem tűnt valóságosnak. Könnyebb volt elhinni, hogy nem gondoltad komolyan, hogy már továbbléptél. Azt gondolni, hogy te és ők... ez csak egy azonnali, reflexszerű reakció volt, ami nagyon ostoba volt és...

Kinyújtotta a kezét, és a számra téve az ujjait, elhallgattatott. Amikor levegőt vettem, azt mormolta: – Oké.

Amikor leeresztette a kezét, beszívtam az alsó ajkamat a fogaim közé, próbáltam megízlelni az érintését.

Istenem, teljesen odavoltam ezért a nőért.

Nem tudtam, hogy mit mondjak, ezért kiböktem: – Tudtad, hogy a lakótársad... mindkettőjükkel együtt volt?

Remy összerezzent. – Sajnos igen. – Aztán meglátta az italát, amit a lépcsőház tetején lévő korlátra tett. Felkapta, ivott egy gyors kortyot, majd óvatosan rám nézett. – Tényleg veszekedtél velük azért, hogy a bandában maradjak?

Hirtelen nem tudtam, mit kezdjek a kezemmel, ezért a zsebembe dugtam.

– Hát... – Zavartan felhúztam az egyik vállamat. – Ez az, amit a legjobban akartál a világon, nem igaz?

Amikor nem válaszolt, felnéztem rá. A szemei kicsit nedvesnek és bizonytalannak tűntek, ezért közelebb léptem hozzá, és a nevét suttogtam.

– A fenébe – motyogta összeszorítva a szemét. – Igen, régen ez volt az, amit a legjobban akartam a világon.

Az ajkaim elégedetten görbültek felfelé. – Régen? – kérdeztem.

Amikor az ajkába harapott és bólintott, még közelebb húzódtam hozzá. A légzése felgyorsult, és a testemet átjárta a vágy. – Szóval, mit akarsz most a legjobban? – kérdeztem.

A szempillái szétrebbentek, és a mellkasa megemelkedett.

– Csak mondd ki! – biztattam lágyan.

De ő megrázta a fejét. – Én... nem tudom. Mindent elbasztam.

A mellkasom megduzzadt. – Biztos vagy benne?

Könnyek öntötték el a szemét. A nevemet suttogta, és a mellkasomhoz nyúlt, csak hogy visszahúzza a kezét, miután alig ért hozzám.

Most rajtam volt a sor, hogy megrázzam a fejem. – Mert bármennyire is próbáltam mindent megbánni és haragudni rád, nem tudok.

Csuklott egyet, majd gyorsan az ajkához szorította az ujjait, és tágra nyílt szemeivel engem figyelt, mintha nem tudná elhinni, amit hall.

Így hát tovább beszéltem. – Azt hiszem, azért akartalak gyűlölni, mert olyan hülyén éreztem magam. Nekem... nekem csak... rá kellett volna jönnöm.

– Nem. – Ide-oda csóválta a fejét, és megragadta a karomat. – Minden egyes alkalommal becsaptalak, hazudtam és átvertelek, hogy ne jöhess rá az igazságra. Nem tettél semmi rosszat. Az egész az én hibám volt. Én...

Az ajkára tettem az ujjaimat, hogy elhallgattassam. – És mégis, úgy tűnt, sosem számított, hogy Sticks vagy Elisa vagy, fiú vagy lány, én mégis mindig a közeledben akartam lenni. Én... – Egy apró, önironikus nevetéssel felnéztem a plafonra, és azt mondtam: – Tudod, miért voltam képes hazavinni téged alig tíz perccel az első csókunk után, a legkisebb kétségek nélkül, miután többször is elbeszélgettem veled arról, hogy előbb meg akarok ismerni egy nőt, és valóban kapcsolatot akarok kezdeni vele?

Szégyen töltötte meg Remy szemét. – Igen. Mert te túl régen volt már, hogy...

– A pokolba is, dehogyis – morogtam. – A kéjvágy nem irányít ennyire. Várhattam volna tovább is.

Meglepődve ráncolta a szemöldökét... és mégis zavartan. – Akkor...

– Azért, mert olyan ismerősnek éreztelek. – Előrehajoltam, és a homlokomat az övéhez szorítottam. – Mintha ismertelek volna, és te is ismertél volna engem; csak akkoriban nem értettem, hogy ennek oka van. De én összejöttem Elisával is anélkül, hogy igazán beszélnem kellett volna vele, mert már megkaptam a kapcsolat társas részét, amire vágytam... Stickstől. Az alteregód kielégítette az érzelmi szükségletemet, így már csak az intimitás maradt hátra, amit akartam, és aztán te azt is megadtad, szóval tényleg... mindent megkaptam, amit a legjobban akartam. Csak nem tudtam rájönni, hogy mindez ugyanattól a személytől származik.

– A francba – szipogta, és megtörölte az orrát, miközben újabb könnycseppek siklottak le az arcán. – Meg fogsz bocsátani nekem, ugye?

– Igen, meg – elmosolyodtam, és a kezeim közé vettem az arcát, hogy a hüvelykujjammal letörölhessem róla a könnyeket.

Összeszorította a szemét, és lehajtotta a fejét. – De hazudtam neked. Én...

– Állj! – motyogtam halkan, mielőtt nagyot sóhajtottam, és végigsimítottam a kezemmel a fáradt arcán. Aztán figyeltem, ahogy újabb könnycseppek csordulnak le az arcán, és csak a fejemet tudtam rázni.

Megfogtam az ujjait, és gyengéden biztattam: – Kérlek, hagyd abba a sírást!

Megrázta a fejét. – Nem tehetek róla. Nagyjából az egész hónapban sírtam, mióta megismertelek, és soha nem sírok ennyit. Hogy csináltál belőlem egy ilyen rohadt bőgőmasinát?

Megráztam a fejem. – Azt hiszem, a Nazareth tényleg tudta, miről beszél.

Szipogva ráncolta a homlokát, mielőtt azt mondta: – Mit? A Love Hurts? (A szerelem fáj?)

Mosoly virított az arcomon. – Látod, megértetted a zenei viccemet. Imádom ezt. Imádom, hogy megértesz engem. Hogy a fenébe ne bocsátanék meg neked?

– Mert egyáltalán nem érdemlem meg – motyogta, miközben még mindig könnyek csorogtak az arcán. – Olyan rossz voltam.

Csak a vállamat vonogattam, miközben magamhoz húztam egy ölelésre, és megcsókoltam a haját.

– Ki mondta, hogy én nem tettem volna ugyanezt a te helyedben? Elmondtad, mennyire vágytál arra, hogy egy zenekarban legyél, és hogy senki sem adott neked esélyt. Őszintén szólva – rándult meg az ajkam – elég zseniális volt, ahogyan megoldottad. És én ott voltam, hogy lássam, hogyan lett belőle egy nagyobb hazugság, szóval tudom, hogy semmit nem rosszindulatból tettél. Tudom, hogy soha nem akartál bántani, becsapni vagy...

– És mi van Elisával? – bökte ki.

Lefagytam, még mindig fájt a dolog. De még mindig... képtelen voltam megbánni. – Mi van vele? – kérdeztem elfojtott hangon.

– Ez a legnagyobb megtévesztésem. Úgy értem, nagyjából megmondtad, hogyan kapjalak el. Azt mondtad, hogy szeretsz üldözni. És egyáltalán nem akartam felébreszteni benned a vadászt, de tudtam...

– Azt hittem, azt mondtad, hogy egyszerűen nem tudsz ellenállni nekem és a misztikusan erejű számnak – vágtam közbe, és addig vigyorogtam, amíg el nem pirult.

– Igen – motyogta a szemét forgatva. – Pontosan ez is történt, te túlságosan elképesztő szemétláda, te. De azt is mondtad, hogy meg akarsz ismerni egy nőt, mielőtt ágyba viszed, és én ezt nem hagytam. Rávettelek egy újabb egyéjszakás kalandra, pedig tudtam, hogy utálod őket, és én...

A kuncogásom elhallgattatta.

– Mi a fenéért nevetsz? – követelte.

– Mert – rázom a fejem – olyan aranyos vagy, ahogy próbálsz megvédeni magadtól.

– De...

– Nem. Pszt! – Az övéhez szorítottam a számat, és igen, működött. Határozottan elhallgattattam. És jó íze is volt. Mélyebbre akartam menni, még jobban megcsókolni, de volt még egy dolog, amit el kellett mondanom, mielőtt elvesztem a Remy Curran okozta gyönyörben.

– Nem bánom meg – ígértem meg neki. – Semmit sem. Most már abbahagyod a vitatkozást velem, asszony? Vagy elfogadod, és máris hazajössz velem, hogy megmutassam neked a meglepetésemet, és aztán a délután hátralévő részében szeretkezzünk?

Pislogott egyet, majd kettőt, barna szemei tágra nyíltak a reménytől, mielőtt azt motyogta: – Oké, vigyél haza magaddal!

43. fejezet

 

Remy Curran

 

Fordította: Missy

 

Arra ébredtem, hogy ajkak mozognakfelfelé a gerincemen. Néhány centiméterenként fogak csíptek belém, és egy nyelvenyhítette a sajgást. Aztán meleg tenyerek hátulról végigsimítottak a testemen, hirtelen előrecsúsztak, és körbefogtáka melleimet.

– Mm – búgtam az élevezettől, miközben becsuktam a szemem, mert féltem, hogy ez az egész délután, amit Asherrelmeztelenül töltöttem... csak álom volt. Meztelenül a kanapénCall of Duty-t játszva, meztelenül a konyhában túlélő kaját összeállítva,  meztelenül az ágyban, egy új doboz óvszert elhasználva, … csak kellemesen meztelenül. – Ez olyan … jó érzés.

– Igazán?– Asher hangja eltöltött, mielőtt odahajolt hozzám és megcsókolta az érzékeny, csupasz pontot a fülem mögött. – Akkor tényleg itt kellene maradnod, amíg távol leszek, hogy ott folytathassam, ahol abbahagytam, amikor visszajövök.

A szemeim felpattantak. – Elmenni?Visszajönni? – Homlokráncolva megfordultam, hogy szembenézzek vele, csak azért, hogy elakadjon a lélegzetem, mert nem volt meztelen. Farmerben és fekete ingben is pokolian szexi volt, de azért mégis. Elmegy?

– Hova mész?

Zöld szemeivégigvándoroltak a testemen, és a fedetlen melleimen landoltak, amikor azt válaszolta: – Mennem kell dolgozni. De te csak maradj!– Aztán a tekintetétrám emelte és bizonytalanság áradt szét a vonásain. – Megtennéd? Te... ühüm, nagy szívességet tennél nekem. Kicsit aggódom, hogy itt hagyom Mozartot egyedül, amíg fel nem állítom a ketrecét.

Valójában már korábban újra fel akarta akasztani a ketrecet, de nem engedtem felöltözni, és bár nagyon tetszett a meztelenkedős ketrecfelhelyezés gondolata, ő keresztülhúzta a számításaimat azzal, hogy az ágyra rántott, és keményen és gyorsan megdugott. Ezt a lehetőséget sem bántam.

Kezembe vettem az arcát, hogy segítsek enyhíteni az aggodalmát. – Persze, hogy vigyázok a mókusodra. Nem hagyom, hogy bármi is történjen a drágaságoddal.

Az ajkai azonnal vigyorbarándultak, ésalámerült egy gyors, kielégítő csókba. – Köszönöm, de őszintén szólva arra szeretnék hazajönni, hogy itt vagy és az ágyamban alszol.

– Óhó... – mondtam, miközben a szemeimet forgattam. – Szóval kiderült az igazság. Csak ketrecben akarsz tartani, mint a kis szexrabszolgádat, ugye?

A szemétláda vigyora csak mégszélesebb lett.– Bárcsak megtartottam volna a bilincset.

Hátravetettem a fejem és felnevettem. Átkaroltam, és hátradöntve tartottam a nyakamat, hogy végig tudja csókolni a torkomat. Telve a végtagjaimból sugárzó boldogsággal, felsóhajtottam, és azt mormoltam: – Annyira szeretlek!

Az ajkai nyomása megrekedt az államnál. Amikor azonban rajta volt a sor és nem mondta azt, hogy „Én is szeretlek”, leengedtem az állam, hogy tekintetem találkozzon az övével. Zöld szemei örvénylettek a szükségtől.

Tudtam, hogy tetszett neki a vallomásom, és láttam rajta, hogy viszonozni akarta – csak meg volt rémülve –, ezért csak mosolyogtam, és gyengéden a szájához szorítottam a számat és beletúrtam a hajába. Korábban soha nem mondta ezt egy nőnek sem, és valahogy örültemannak, hogy tétovázott. Ez azt jelentette, hogy amikor végül kimondja, az többet jelent majd.

Addig is, teljesen rendben volt számomra, hogy türelmes leszek és szexrabszolgát játszom, amíg nem érzi magát elég biztosnak abban, hogy elmondja nekem.

Egy nyögés kíséretében elszakította a száját az enyémtől, de aztán a homlokunkat egymáshoz érintette. –  Most már tényleg mennem kell dolgozni.

Elvigyorodtam. – Akkor menj dolgozni! – De miközben ezt mondtam, kinyújtóztam és gondoskodtam arról, hogy a térdem szándékosan súrolja a farmerjáta lába közénél.

– A fenébe is, te csábítóan szexi,csupasz nőszemély! – Morgott, és a hátamra gördített, átfogta az egyik combomat, hogy a csípőjét a lábaim közé csúsztathassa, majd rám mászott, miközben elkezdte kicipzárazni a farmerját. – Csak egy gyors menetre van időnk.

– Ó, de jó! –sikkantottam örömömben, a pólóját rángattam, majd lehámoztam róla, miközben ő feltépett egy óvszercsomagolást. Még arra sem volt időm, hogy áthajítsam a pólót a szobán, mielőtt belém nyomult volna. – Ó.

A meglepetéstől zihálva kapaszkodtam a hátába, a körmeimet a meleg bőrébe vájva, amikor kíméletlenül belém döfött.

– Por Dios, te tényleg gyorsan akartad, ugye? Mm .... más rápido. ¡Más duro![1]

Nem tudom, hogy végre megértette-e a spanyolomat, vagy csak felismerte, hogy mit akar a testem, mert teljesítette, és amikor belém zúdult, olyan testi örömmel töltött el, ami a bőröm alatt szétrobbant, és elélveztem. De becsuktam a szemem a melegségtől a szívem táján, belekapaszkodtam és magamhoz szorítottam, amikor ő is elérte a saját orgazmusát.

– Te amo– suttogtam.

Békésen felsóhajtott, és a homlokát az enyémhez szorította. Egy pillanatnyi elégedett csend következett, amikorcsak átöleltük egymást Az ujjaimmalvégigsimítottam a hátát és a haját, és észrevettem, hogy kezd elálmosodni, és valószínűleg pillanatokon belül elalszik rajtam, de nem igazán álltam készen arra, hogy felkeltsem és elküldjem dolgozni.

De egy csicsergés miatt elnéztem Asher csupasz válla mellett, hogy lássam Mozartot, amint az ágy végében a hátsó lábain áll, és minket figyel.

Meglepetésemben felkiáltottam, és hozzávágtam a még mindig a kezembe szorongatott pólót. Asher megmoccant rajtam, és felült, hogy megnézze, mit csinálok.

– Azt vissza kellett volna vennem– motyogta, még mindig félig álmosan.

– Hát, a mókusodnak kellett, hogy abbahagyja a perverzkedést– vágtam vissza mogorván. – Komolyan, a seggedet bámulta.

Asher kuncogva az ágy végéhez kúszott, hogy visszaszerezze a ruháit, és rendbe szedje magát a munkához. – Annyira örülök, hogy ti ketten jól kijöttök egymással!

Keresztbe tettem a karjaimat a mellkasomon, és néztem, ahogy befejezi az öltözködést. – Nem lenne probléma, ha megtanulná, hogy hol a helye. –Ujjal amellkasomba bökve, kikiabáltama szobába, hogy Mozart is hallja, bárhol is legyen. – Ez az én emberem segge, mókus. Szóval el a szemekkel, vágod?

– Megmondtad neki, gyönyörűségem. – Asher vigyorogva visszakúszott hozzám, és megfogta a tarkómat, miközben keményen és gyorsan megcsókolt. Amikor elhúzódott, a mosolya még mindig önelégülten büszke volt. – Tetszik, ahogyan igényt tartasz rám.

Szemöldökömet felvonva szemügyre vettem a nyakát. – Nos, ha azt akarod, hogy megjelöljem a tulajdonomat…

Öt perccel később az útjára bocsátottam egy ostoba, kába vigyorral az arcán és egy kiszívással a nyakán.

Szédítő melegség áradt szét bennem, ahogy megfordultam, hogy tanulmányozzam a lakását, és azon gondolkodtam, hogy mit fogok csinálni a következő nyolc órában, amíg vissza nem jön. Nem voltam benne biztos, hogy tulajdonképpen miért is akartam maradni, de a gondolat, hogy körülvesznek a dolgai, …egyszerűen jó érzés volt. Tudtam, hogy valamikor haza kell mennem, és vissza kell térnünk a normális élethez, és megpróbálni elkezdeni a kapcsolatunkat, de ma este csak élvezni akartam, hogy Asher Hart kitartott szexrabszolgája lehetek.

Miután felöltöztem – mert Mozart előttcsupasznak lenni közel sem volt olyan mókás dolog, mint a gazdája jelenlétében –, készítettem magamnak valami ennivalót. Aztán megpróbáltam megetetni a mókust, és volt egy olyan érzésem, hogy ugyanúgy odavagyok ezért a szőrgombócért, mint Asher. Amikor visszautasította a gyümölcsöt, amit kínáltam, elővettem pár mogyorót. De rávettem, hogy odajöjjön hozzám és a tenyeremből vegye el, amit a mohó kis mókus végül meg is tett.

Miközben néztem, ahogy élvezte a mogyorót, a térdemre támasztottam a karomat, és a fejemet ráztam. – Nem értem, hogyhogy nem kapsz csalánkiütést ezektől az izéktől. A mogyoró rohadtul gyilkos tud lenni.

De Mozart nem látta a bajt, és boldogan evett tovább.

Egy boldog sóhajjal talpra álltam, majd átkutattam Asher lakását, amíg meg nem találtam a ketreceket, amiket elrejtett. Amiről azt hittem, hogy eléggé egyszerű, hasznos tevékenység, végül órákig tartó, káromkodással, izzadással és egy kis vérrel járó feladatnak bizonyult, és párszor megkarcoltam a karomat a csupasz drótokkal, de por Dios, a ketrecek lényegében mind ott lógtak, ahol korábban voltak.

Amikor végeztem, a fejemet vakargattam és azon tűnődtem, hogy a fenébe tudja majd AsherMozartot visszatenni, miután szabadon engedte, de aztán felemeltem a kezem, és úgy döntöttem, hogy ezzel a feladattal majd akkor foglalkozik, ha hazaér.

Így hát játszottam egy kis Call of Duty-t, de egyedül már nem volt olyan szórakoztató.

Hiányzott a pasim.

Későre járt – valószínűleg tudtam volna aludni egy kicsit, mielőtt hazaér– de izgatott voltam avisszatérése miatt. Valamiért aggódtam, hogy ez az egész csak mázli volt, és soha többé nem jön vissza, vagy soha többé nem látom őt, vagy valami ilyesmi. Tudom, a lakásában voltam, hova máshova mehetett volna. De az érzés nem hagyott alább. Nem érdemeltem meg ilyen boldogságot.

Körülbelül fél órával azelőtt, hogy a Tiltott bezárt volna, kopogtattak a lépcső tetején. Először megijedtem, de aztán vigyor terült el az arcomon, azon tűnődve vajon milyen játékot űz Asher.

Felrohantam a lépcsőn, és óvatosankinyitottam az ajtót, felkészülten arra, bármilyen belépőt is tervez. De Asher nem volt a sötét sikátorban. Valójában, senki sem volt a sikátorban.

Nyugtalanító érzés lett úrrá rajtam, ezért elkezdtem visszahátrálni a lakásba, amikor észrevettem a keskeny dobozt a földön, az ajtó előtt. Amikor elolvastam a tetejére kézzel írt REMY-nek feliratot, vigyor ült ki az arcomra.

Honnan a fenéből tudta, hogy szeretem az apró ajándékokat? Asher biztos beszélt a szobatársammal. Felkaptam a dobozt, becsuktam az ajtót, és visszasietettem a lakásba. Amint leültem az ágya végére, feltéptem a barna csomagolást.

A doboz csokoládétólnevetnem kellett. Fogalmam sincs, hogy miért. Olyan kedves dolog volt, mint amikor egy férfi udvarol a hölgyének,és valószínűleg pontosan ezt is tette. De a fenébe is, már így is az övé voltam. Nem volt szükség arra, hogy ilyen kedves legyen.

De azért örülök, hogy ilyen volt, mert a csokoládé nagyon jól hangzott. Az első trüffelta számba dugtam, és felnyögtem, amikor a fogaim a külső rétegen keresztül a vastag, ragacsos... mm, karamellába belemélyedtek, amitől hangosan felnyögtem.

Hármat lenyeltem, mielőtt elkezdtem azon tűnődni, hogy hol van Asher. Furcsa, hogy itthagyottnekem egy ajándékot, és aztán nem jelent meg, hogy megköszönjem neki, amiről óó eszembe jutott valami. Meg kéne köszönnöm neki... mégpedig szexi módon.

Ha a lakásomon lennénk, és a bugyis fiókomba túrhatnék,akkor meglelném azt a fehérneműt, amit azért vettem, mert aranyos találtam, de még sosem viseltem.

Hát, egy lánynak be kellett érnie ennyivel. Miután meztelenre vetkőztem, átkutattam apólós fiókját, amíg rá nem találtam valami puha és kopottas dologra, amit már többször is láttam rajta.

Miután a szokásosnál kissé jobban kifulladva felvettem, ésleültem a kanapé karfájára, hogy levegőhöz jussak, elkomorultam a hirtelen jött kimerültségem miatt. Megettem még egy csokoládét, de ettől valamiért felgyorsult a pulzusom... vagy talán nem is a bonbon miatt, de hirtelen nagyon furcsán éreztem magam. Abbahagytam a negyedik – vagy az ötödik – csokoládé rágását és gyorsan pislogtam egyet, amikor a szoba forogni kezdett körülöttem.

– Hűha! – Kinyújtottam a kezem, hogy stabilizáljam magam, és megráztam a fejem.

Mi a fene? Megpróbáltam lenyelni, de a csokoládé nem akart lemenni. Ehelyett ziháltam, majd heves fájdalom hasított a gyomromba.

A hasamatszorongatva lecsúsztam a kanapéról és térdre estem, és addig dőltem előre, amíg a homlokomat a hűvös fapadlózathoz nem nyomtam. Mozart arca úgy bukkant fel az ágy alól, mintha aggódna értem, és jönne, hogy megnézze, mi van velem.

Próbáltam elmondani neki, hogy jól vagyok, de még egy másodpercbe telt, mire rájöttem, hogy nem tudok beszélni, mert a torkom bedagadt.

Pislogtam, amikor a mókus látványa elmosódott előttem, mert a szemem is bedagadt.

A francba! Allergiás reakció. Kicsit zavarodott voltam, mert az még soha nem jelentkezett ilyen gyorsan. A táskámért tapogatóztam, de nem emlékeztem, hol hagytam. Próbáltam körülnézni a szobában, de alig láttam valamit. A légzésem egyre gyengébb lett.

Reszelős hangon Mozartot hívtam, bár nem tudtam, mit tehetne – elhozza nekem a táskámat?

De örültem, hogy legalább ő itt van velem.

A tüdőm összeszorult, mert nem kaptam elég oxigént, és azt hiszem elkezdtem hányni, de olyan gyenge voltam és a bőröm olyan hideg és nyirkos volt, hogy csak feküdtem Asher padlóján és reszkettem.

Az eszméletvesztésem előtti másodpercben egy könnycsepp gördült végig az arcomon. Ez nagy csapás lesz számára. Egész életében arra várt, hogy valaki szeresse, és most... most el kellett hagynom őt. Nem ezt akartam neki, ezért még egyszer utoljára megpróbáltam vakon kúszni, csupán a kezeimmel kutatva a táskám után,de csak meleg, durva szőrzetreleltem.

Újabb könnycsepp csordult végig az arcomon, és addig simogattam Mozartot, amíg minden elsötétült.

---

[1] Gyorsabban! Keményebben!