44. fejezet
Asher
Hart
Fordította: Missy
Halkan énekeltem Avicii
„HeyBrother” című számát az orrom alatt, miközben kifelé siettem a motoromhoz,
készen arra, hogy hazaérjek és Remyvelbebújjak a takaró alá. Siettem a bár
kitakarításával, miközben arra gondoltam, hogy melegen és meztelenül fekszik az
ágyamban.
Épp csak átvetettem a lábam a
motoron, amikor Mandy, az egyik pincérnő megszólított: – Hé, Asher. Megint
lemerült az akkumulátorom. Be tudnád indítani a kocsimat? Van kábelem.
Egy kis sóhajjalleperdültem a
Triumphomról, és azt feleltem: – Persze – éppen akkor, amikorQuinn
odakocogott, és azt mondta: – Segíthetek neki, ha indulni szeretnél.
Kísértésbe estem, hogy
elfogadjam az ajánlatát. De Quinn valószínűleg ugyanúgy haza akart menni a
feleségéhez és a gyerekéhez, mint ahogy én is haza akartam menni Remyhez.
Haza.
A szó átjárta a testemet, és
kellemes melegséggel töltött el. Ő tényleg az otthonom volt. És végre el
akartam neki mondani, hogy szeretem. Ma este. Amint segítettem Mandynek.
– Nem, menj csak, haver!
Majd én elintézem. – Intettem Quinn-nek, és segítettem Mandynek a
kocsijával.
Amint készen állt az indulásra,
és megvártam, amíg tényleg kigördült az autójával a parkolóból, végre beindítottam
a kicsikémet, és elhajtottam az ismerős, sötét sikátoromba.
A lépcsőház végén égtek a lámpák,
amikor kinyitottam a zárat és óvatosan kitártam az ajtót.
Már várt rám. Ez még jobb volt.
Vigyorogva kocogtam lefelé, és besöpörtem a lakásba, készen arra, hogy rátaláljak– remélhetőleg
– meztelenül és egy bútordarabon elterülve, várva rám, mint egy jó
szexrabszolga.
De nem volt ott semmilyen
meztelen Remy. És még csak egy ágyon alvó Remy sem. Sőt, az ágy üres volt és be
volt vetve.
Nagy lélegzetet vettem, mert nem
voltam felkészülve arra, hogy csak úgy magamra hagyott. Nem tudtam, hogy ez mit
jelent, vagy hogy vajon mit tettem, amiért nem volt itt, így lassabban indultam
be a lakásba, amikor az én kiakadt mókusom az ágy alól felém repült.
– Jézusom!– üvöltöttem,
és eltáncoltam, hogy kitérjek előle, és egyáltalán nem voltam biztos benne,
hogy mi a fenét csinál, miközben a lábamhoz kúszott, megragadta, aztán újra
elszállt.
– Mit etetett veled? – kérdeztem
mogorván, miközben azt néztem, hogy felkapott a padlóról egy bonbonhozhasonló
dolgot, és eltűnt vele az ágy alatt.
De egy bonbon?Micsoda?
Nyomozásba kezdtem, amikor
néhány lépéssel arrébba padlón egy ernyedt emberi kezet láttam kikandikálni a kanapé
másik oldaláról.
– Ó, Istenem. Remy! – Odarohantam hozzá, térdre
csúsztam a mozdulatlanul fekvő alak mellett.
Az arca felismerhetetlen volt, foltos,
vörös kiütésektől feldagadt. De csak ő lehetett; lila csíkok voltak a hajában.
– Ó, Jézusom! Ne! – A
karjaimba vettem, és petyhüdt testét a mellkasomhoz szorítottam, és azon
tűnődtem, hogy mi a fene történt. – Remy, ébredj fel! Beszélj hozzám! Mi a
baj?
Ujjaimat a nyakához
szorítottam, és éreztem, hogy van pulzusa. Azt hiszem, mindenesetre éreztem egy
rezdülést. Bassza meg, nem voltam benne biztos.
– Van pulzusa– mondtam
hangosan, nem volt ott senki, de muszáj volt kimondanom.
Ekkor vettem észre az üres
bonbonos dobozt, alig néhány méterre tőlem. Egy pillanatig csak bámultam, és
azon tűnődtem, hogyan kerültek ide, mielőtt kirántottam a telefonomat a farzsebemből
és tárcsáztam a 911-et. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire felvették a telefont.
Jézusom, a segélyhívó
operátoroknak nem kellene azonnal felvennie a telefont? Amikor egy hölgy végre felvette,
amennyire csak tudtam, megpróbáltam mindent leírni neki.
– Igen, eszméletlen – mondtam.
– Teljesen fel van dagadva, és... igen, kiütések vannak rajta. – Egy
pillanatnyi hallgatás után a nő azt mondta: – Allergiás reakciónak tűnik.
Csettintettem az ujjaimmal. – Mogyoró.
Allergiás a mogyoróra. – A tekintetem a csokis dobozra tévedt. – Ó,
Istenem. Úgy néz ki, mintha valamennyit evett volna… nem tudom. – Hányat vett
el Mozart?– Itt van egy üres doboz, talán két tucatnyi bonbonnal. Biztos
volt benne valamilyen mogyorós összetevő.
– Fektesse a hátára – mondta.– Emelje
fel a lábát, és takarja be egy takaróval!
Bólintottam, készen álltam arra,
hogy bármit megpróbáljak. Miután óvatosan a földre fektettem, lekaptam egy
párnát és egy takarót az ágyamról. Teljesen mozdulatlan volt,mialatt óvatosan gondoskodtam
róla. – Küld egy mentőt?
– Igen, de most azonnal
tennünk kell valamit. Ha a reakció olyan súlyos, mint amelyetleírt, akkor kezelés
nélkül, 15 perc elteltével meghalhat.
A szívem majdnem megállt a
mellkasomban. Eltelt már a tizenöt perc? Fogalmam sem volt, mennyi ideig volt
ilyen állapotban, mielőtt hazaértem. Jézusom. – Hát akkor,hogy a faszomba
kezeljük őt?
– Valamilyen sürgősségi
gyógyszer kell, hogy legyen nála, ha ismert allergiája van. Mint például egy
EpiPen, vagy ilyesmi.
Fogalmam sem volt, hogy néz ki
egy EpiPen, de amikor megpillantottam Remy táskáját a konyhaasztalon,
odarohantam és kiöntöttem a tartalmát az asztalra. Egy rakás cucc ömlött ki
belőle. Tollak, régi számlák, egy pénztárca, jegyzettömb, tampon, gitárpengető,
ajakbalzsam, egy használt Forbidden alátét, de hogy a fenébe néz ki egy EpiPen?
– Jézusom – ziháltam,
attól félve, hogy megölöm, még akkor is, amikor ott álltam túl hülyén ahhoz, hogy
tudjam, mit keressek. A latexallergiám nem volt elég súlyos ahhoz, hogy bármilyen
sürgősségi gyógyszerre legyen szükségem. Azon voltam, hogy csalódottságomban
áthajítom a táskát a szobán, amikor egy kemény kidudorodástt éreztem, így még
egyszer utoljára megnéztem, és találtam egy cipzáras belső zsebet.
És majdnem elsírtam magam a
megkönnyebbüléstől, amikor a vastag, fekete betűkkel írt EpiPenfelirat vált
láthatóvá egy élénksárga dobozon.
– Megvan! – kiáltottam
a telefonba, és rohantam vissza Remyhez, ahol Mozart csak néhány méterre ténfergett
tőle. Letéptem a dobozt a tollról, és bólintottam, miközben a vészhelyzeti
operátor utasításait hallgattam arra vonatkozóan, hogyan kell beadni. Miközben
beledöftem a tűt Remy combjába, lehunytam a szemem és imádkoztam.
Kérlek, kérlek, kérlek,működjön!
Épp megtaláltam ezt a nőt. Nem
veszíthettem el most.
Egy, kettő, három másodperc
telt el, aztán Remy zihálni kezdett. A szemem elkerekedett, amikor megmozdult,
és megpróbált az oldalára fordulni. Köhögve zihált megint.
– Remy. Kicsim. –A
karomban tartottam, segítettem neki arra fordulni, amerre csak akart. – Itt
vagyok. Minden rendben lesz. Most már segítünk neked.
Elkapta a csuklómat, megszorította,
tudtomra adva, hogy hall engem. Könnyek folytakvégig az arcomon. – Rendbe
fogsz jönni. Istenem, nem lesz semmi bajod, rendbe fogsz jönni. Minden rendben
lesz. Rendbe fogsz jönni.
Nem volt meg senkinek a száma
Remy családjából, akit felhívhattam volna, így végül is Joditcsörgettem meg,
aki szomorúan találkozott velem a kórházban.Holden és Gally is vele volt.
Amikor elmondtam neki, hogy mi
történt, összerezzent és átölelte magát. – Ó, Istenem! Felhívom a
családját.
Miután Jodi, Gally és Holden
átvette az irányítást a váró egyik részén, ahol a nő fel-alá járkált, és egymás
után hívta a telefonszámokat, én leültem,
a könyökömet a térdemre támasztottam,és a kezembe temettem az arcomat.
Képtelen voltam elhinni, hogy
ilyen közel kerültem ahhoz, hogy elveszítsem Remyt, úgy hogy még nem is volt
igazán az enyém. Amint felébredt, ha tetszik neki, ha nem, azonnal tudatom vele,
hogy szeretem őt, és ne merészeljen meghalni.
Küldtem egy sms-t Picknek.
Nem is tudom, hogy miért
tettem; ő éppen frissen házasodott. Eva-val valószínűleg nászútra mentek. Nem
kellett volna zavarnom őt.
De ő volt a családom, és
szükségem volt valakire, aki velem van. Nem kértem arra, hogy idejöjjön, csak
elmondtam neki, hogy mi történt, és furcsa módon jobban éreztem magam attól,
hogy volt kivel beszélnem.
Már vagy tíz perce ültem ott,
remélve, hogy valaki jön,és, hogy hamarosan bemehetünk hozzá, amikor megláttam,
hogy az unokatestvére, Tomás berohan a váróterembe.Őt egy idősebb változata
követte– valószínűleg Remy nagybátyja, Alonso – és egy kis, idős
hölgy, akiről azt gondoltam, hogy a nagymamája lehet.
Lerohanták Jodit,és válaszokat
követeltek. Amint Jodi tájékoztatta őket, ahogy csak tudta, Tomás mindent lefordított
a nagymamának spanyolra, aki összeszorította a száját, és úgy nézett ki, mintha
el akarna ájulni.
– Asher találtrá, és mentette
meg az életét – mutatott rám Jodi. – Ő többet tud, mint én.
A családja megfordult, és három
szempár meredt rám. Kiegyenesedtem a székemen, nem akartam a figyelem
középpontjába kerülni.
– Te ki vagy?– kérdezte tőlem a nagybácsi, bizalmatlan lenézéssel szemlélve.
– Én... – Feltápászkodtam,
és kinyújtottam a kezem. – Asher Hart vagyok, uram. Remy barátja.
Az idősebb férfi gúnyosan szipákolt
a tenyeremre nézve. – Túl sok gringóbarátja van neki. Mit kerestél a
lakásán?
Pislogtam, nem számítottam erre
a kikérdezésre. – Én... igazából, ő... nálam volt. Hazaértem a munkából,
és eszméletlenül találtam a padlón. A 911-enmondták, hogy adjam be neki az
EpiPen injekcióját.
– Bien– mondta Tomás,
és barátságosan megpaskolta a karomat.– Gracias, hogy segítettél neki.
Az apja rosszallóan nézett rá,
és elhadart valamit spanyolul, amire a fia csak vállat vont, és röviden,
természetesen válaszolt. Aztán Remy nagybátyja visszafordult hozzám, és úgy
pislogott, mintha nem lenne biztos benne, hogyan is kezeljen most engem.
Nem vagyok biztos benne, hogy
Tomás mit mondott, de úgy tűnt, hogy az idősebb férfi némileg megenyhült.
– Nem tudtok valakiről,
aki esetleg meg akarja mérgezni? – kérdeztem. – Valaki adott neki egy
doboz csokoládét, amiben mogyoró volt. De… – és megráztam a fejemet. – Nem
hiszem, hogy véletlenül történt.
– Bár, nagyon valószínű,
hogy mégis véletlen volt– sietett
hozzátenni Jodi, amikor Remy családtagjainak arcára riadalom ült ki.
Tomás a fejét rázta. – Nem
tudom, amigo. Senki sem volt ellene. Tudod, hogy Remyt mindenki szereti.
Bólintottam. Igen, tudtam.
– Talán az exe. Annak a zenekarnak
az énekese. Hogy is hívták? – Azt hittem egy pillanatig, hogy rám céloz.
De aztán csettintett az ujjával. – Fish 'N' Dicks. Ez az.
Tátva maradt a szám. – Braden
Fisher? Vele járt? – Ránéztem
Jodira, aki összerezzent és bólintott, majd visszafordultam Tomás felé, aki a
szemeit forgatta.
– Tudom, rendben? De nem
tudom elképzelni, hogy bármi okból el akarta volna kapni. Ő volt az, aki
megcsalta a lányt és...
Amikor a szemei elkerekedtek,
mintha túl sokat mondott volna, felsóhajtottam, és azt mondtam: – Ellopta
a dalszövegét. Igen, tudom.
Próbáltam másra is gondolni,
aki bármilyen okból haragudhatott rá. Az egyetlen személy, aki eszembe jutott,
az én voltam, de aztán a gondolataimat Gally és Holden felé tereltem... akik
épp most voltak kénytelenek befogadni őt a bandájukba. De amikor feléjük
pillantottam, Gally unottan felemelte a hangját, és így szólt: – Szóval ma
este extra szexet kapunk, amiért jólelkűek voltunk és idejöttünk, hogy megnézzük
hogy van.
Oké, szóval Gally és Holden
valószínűleg nem mérgezték meg. Csalódott sóhajjal elfordultam, de a szemem
sarkából láttam, hogy valaki a folyosón leselkedik. Pislogtam egyet, és összpontosítottam,
de eltűnt, mielőtt jól megnézhettem volna. Összehúzottszemmel, a gyanúmat
követve kiléptem a váróteremből. A férfi úgy húsz lábnyira volt tőlem, háttal
nekem, és a vállai előre görnyedtek, mintha próbálná elrejteni a kilétét. De megismertem
a járásáról. A fenébe!
– Hé!– kiabáltam.
Hátrapillantott, és igen, az
apám volt az.
A kurva anyját!
Amikor a tekintetünk
találkozott, megpördült, és beugrott a sarok mögé.
Remy szavai hirtelen
visszhangoztak a fejemben. A legrosszabb
módja a bántásnak,ha valaki a szeretteidre támad. És nem kellett sokat
nyomozni ahhoz, hogy valaki rájöjjön, hogy szeretem őt.
Futásnak eredtem, és hevesen
üldözve őt, becsúsztam a sarkon. Mikor egy másik sarokhoz értem és sietősen
megkerültem, keményen az arcomba ütöttek, amitől térdre rogytam. Kurvára fájt. Vér
ízét éreztem,és azonnal csillagokat láttam.
– Jézusom! –Nekiugrottam
az előttem lévő lábaknak,és hallottam apámatfelnyögni, ahogy a földhöz vágtam.
A feje nekicsapódott a csempézett padlónak, és kihasználtam a pillanatot, hogy
ráugorjak, és az öklömmel az arcába csapjak.
Káromkodott és küzdött alattam.
– Te voltál az! – kiáltottam.
– Te adtad neki azokat a csokoládékat.
Felnevetett, és véres fogú
mosolyt villantott rám. – Elvégeztetett a munka, vagy még mindig életben van?
– Te kibaszott szemétláda.
Újra megütöttem.
Az orrát törtem volna el legközelebb,
de ledöntött róla valami, amit a fejemhez lendített, és amitől csengett a fülem,
és csillagokat láttam.
– Kár, hogy a hülye,
kibaszott háziállatodtól nem volt ilyen könnyű megszabadulni– vicsorgott,
miközben fölém emelkedett. – Amúgy is, miféle punci tart mókust
háziállatként. Soha nem tudtam beléd verni semmiféle férfiasságot, ugye?
Épp időben pislogtam rá, hogy
lássam, amint a feje fölé emeli a fegyverét, és mi a fasz volt ez? Úgy nézett ki, mint egy fém írótábla-féleség, amit talán egy
orvostól vagy ápolónőtől lopott. Felemeltem a kezem, hogy megvédjem a fejem,
mert nem voltam benne biztos, hogy a búrám kibírna még egy ütést.Ehátráltamtőle.
A beteges, rosszindulatú
élvezkedésa tekintetében elárulta, hogy mennyire szeretett ebben a helyzetben
látni:ahogy fölöttem áll, és arra kényszerít, hogy meghunyászkodjak.
Összeszorítottam a fogaimat, készen álltam arra, hogy újra a lábai felé vessem
magam, de valaki hátulról meglökte őt, és így meglazult a fogásaaz írótáblán.
Az elrepült a fejem mellett, ahogy megbotlott és térdre esett.
– Na, na, öregem! Senki
sem játszhat tisztességtelenül az én kisöcsémmel.
Tátott szájjal néztem Pickre,
aki a talpával apámatháttal a padlóhoz szorította, majd a lábát az öregember
légcsövén tartva, a torkánál fogva leszorította.
– Mit keresel itt? – Nem
tudtam megállni, hogy ne kapkodjam a levegőt elképedten.
– Hívtál. És jöttem. – Megvonta
a vállát. – Ez a dolgom.
Térdre ereszkedtem,
visszahanyatlottam a sarkamra, és megkönnyebbülten vettem egy mély lélegzetet.
– Szóval tényleg te csináltad
azt a sok hülyeséget, például, hogy elvágtad a motorom üzemanyagvezetékét és a
klub hangrendszerének kábelét.
Apám rám vicsorgott, de nem
igazán tudott válaszolni, mivel a bátyám éppen azon volt, hogy szétzúzza a
hangszálait.
Én csak a fejemet rázogattam. – És
te még azt hitted, hogy én vagyok
béna. Tényleg elkaphattál volna, öreg. Mégis ezt a hülye utat választottad.
Most meg elveszíted a feltételes szabadlábra helyezésedet, és visszamész a
börtönbe. Pedig mennyi munkát fektettél abba, hogy bosszút állj rajtam
mindenért. Ez szomorú… nagyon szomorú.
– Hagynom kellett volna,
hogy anyád elvetéljen aznap, amikor beléptem a fürdőszobába, és véresen találtam– zagyválta
felém, a tekintete tele volt gyűlölettel. – Egyikünknek sem volt rád
szüksége. Soha nem értél el semmit. Szegény anyád úgy halt meg, hogy még a
látványodat is megvetette.
Nagyot nyelve elfordultam, és
láttam, hogy Pick aggódvanéz rám. Biccentettem neki, és reszelős hangon azt
mondtam: – Én itt végeztem.
Bólintott, miközbenkét
ápolónőbefordult a sarkon, és hirtelen megállt, amikor meglátták a tetovált,
piercinges fickót, aki a csizmás lábával egy idősebb férfitszorított apadlóhoz a
torkánál fogva.
De a bátyám … csak egy kedves
mosolyt villantott a nőkre. – Hé, hölgyeim! Megtennék nekem egy szívességet, és
hívnák a biztonságiakat, vagy esetleg a rendőrséget. Ez a férfi épp most
ismerte be, hogy megpróbálta megölni az öcsém barátnőjét.
Bólintottak, és elsiettek.
Felnéztem Pickre. Ő
visszanézett. És mindketten elvigyorodtunk. – Köszönöm, hogy hogy eljöttél– mondtam
végül.
45. fejezet
Asher
Hart
Fordította: Szilvi
Egyedül
ültem a váróteremben, amikor Pick újra rám talált. Az orvos jött és ment,
közölte velünk, hogy Remy jobban van, a duzzanat lement, és a légutak újra
szabadok. Békésen pihent.
Miközben
a családja, Jodi és a banda többi tagja visszaindult, hogy megnézzék, én csak
ültem ott a falat bámulva, és próbáltam nem gondolni arra, milyen közel jártam
ahhoz, hogy elveszítsem őt, csak azért, mert a saját apám ennyire gyűlölt
engem.
Tényleg
valami ennyire nem stimmelt velem, hogy a saját vérem ennyire utált engem?
Talán rossz ötlet volt kapcsolatba keveredni Remyvel. Majdnem megöltem őt. A
szerelembe esés nem érte meg, ha ezzel csak veszélybe sodortam a nő életét.
– A
rendőrség éppen most vitte el az apádat.
Felugrottam,
és megrándultam a fivérem hangjára. Amikor lassan közelebb jött, és leült
mellém, bólintottam.
– Jó.
Talán ezúttal nem engedik el idő előtt!
– Az
jó lenne! – Összedörzsölte a kezét, és körbepillantott a váróteremben,
mielőtt felém fordult. – Szóval mit keresel itt egyedül? Azt hittem,
láttamaz orvost jönni friss hírekkel, aztán mindenki elindult a folyosó felé,
hogy megnézze Remyt.
– Jól
hitted. Rendbe fog jönni. A családja van most vele.
– De
te nem mentél be velük?– kérdezte a nyilvánvalót, úgy bámulva rám, mintha
azt akarná mondani, miért nem mentél be?
Megvontam
a vállamat.
– Megbocsátottál
neki, nem igaz?
Bólintottam.
Felsóhajtott.
– Akkor nem értem, mi a probléma.
Fogcsikorgatva
megragadtam az alattam lévő vinilpárnákat.
– Miattam
ment utána! Majdnem meghalt ma este, Pick. Ő...
– De
nem halt meg.
Nyugodt
szavai dühös pillantást váltottak ki belőlem. – De megtörténhetett volna– préseltem
ki.
Aztán
hátradőltem a székemben, és erősen megmarkoltam a fejemet. – Jézusom, mi a
fenét keresek még mindig itt!? Százmérföldnyire kellene innen lennem, hogy
legalább ő biztonságban legyen. Nem is tudom, miért próbálkozom egyáltalán!
Szart se tudok a szerelemről és a kapcsolatokról. A saját kibaszott szüleim sem
tudtak még csak kedvelni sem, nemhogy szeretni! Miért reméltem...
– Hé!
– Pick megszorította a tarkómat, majd arra kényszerített, hogy felé hajoljak,
és összeérintsük a homlokunkat. – Ne hagyd, hogy az a szarság, amit apád
mondott, így a fejedbe szálljon!
– Micsoda?– kérdeztem,
a hangom rekedtté vált. – Az abortuszos részt? A pokolba is, az nem volt
újdonság számomra. Anyám rengetegszer mesélt arról, hogy megpróbált megölni. Gyűlölt
engem! Gyűlölte, hogy az ő fia vagyok, gyűlölte, hogy nem te vagyok, a
baba, akit mindig is sajnált, hogy elhagyott, gyűlölt, csak azért, mert ott
voltam. És akarod tudni, mi az igazi rúgás?– Felnéztem Pick barna szemébe.
– Én tényleg szerettem őt. Hallgattam, hogy olyan odaadással és áhítattal beszélt
rólad és az apádról, és mindig azt akartam, hogy rólam is így beszéljen, hogy
rám nézzen, és csak...
– Tudni
akarod, mit gondolok– vágott közbe Pick. – Szerintem anyánk egy
zavart fiatal nő volt, aki sosem tanulta meg igazán a szeretet igazi
jelentését, és hogy semmi oka sem volt arra, hogy gyereket hozzon a világra. De
most mégis itt vagyunk, és nagyon örülök és megtisztelő, hogy rád találtam, és
megtudtam, hogy a testvérem vagy.
Kicsit
elszorult a torkom, úgyhogy meg kellett köszörülnöm, és félre kellett néznem,
miközben Pick tovább beszélt.
– Nem
számít, honnan jöttünk! Mindketten felülemelkedtünk rajta, és a magunk… útjára
léptünk. És rohadtul büszke vagyok arra az emberre, akivé váltál! Semmi,de semmi
okod sincs arra, hogy ne legyen teljes, elégedett életedazokkal az emberekkel,
akiket a legjobban szeretsz. Szeretlek, testvér! Jó ember vagy, és megérdemled
a boldogságot! – Elengedte a nyakamat, hogy hátba verjen. – Most
pedig menj és szerezd meg!
Remy Curran
Egy
gitár halk pengetésére ébredtem. A háttérben egy kórházi monitor csipogott, és
a bokám körüli légzsákok sziszegő hangot adtak ki, miközben kiengedték a
nyomást.
A gitár
dallama felé fordítottam az arcom, és Asherre pislogtam, aki tőlem jobbra ült,
és játszott nekem. A szempilláim csikorgónak, a torkom pedig nyersnek tűnt,
emlékeztetve arra, hogy mi történt.
Csokoládé,
döbbentem rá. Valaki csokoládét adott nekem, valamiféle mogyoró ízesítéssel. De
ez most nem érdekelt túlságosan. Ébren voltam, nem voltam felpuffadva, és újra
lélegeztem, úgyhogy úgy gondoltam, minden rendben van.
Egyelőre
csak hallgatni akartam, ahogy Asher játszik nekem. A dallam szokatlan volt,
nagyon emlékeztetett a Plain White T’s„HeyThereDelilah”-jára... és mégis kicsit
más volt. Nem hiszem, hogy hallottam volna már korábban.
Aztán
elkezdett énekelni.
Kora
reggel a párnámra hulló
lélegzetedre
ébredek.
Egy
újabb éjszaka a karjaidban
és
tudom, hogy ez a nap csak jó lesz.
Igen,
így van.
Mert
ott van ez az ígéret a mosolyodban...
hogy
nem számít, mit hoz a holnap,
én
végigcsinálom a mérföldet,
ha mellettem
vagy.
Ó...
bármit meg tudok csinálni, ha mellettem vagy.
Néha
visszatartom a szavakat,
amit mondani
akarok neked,
mert ez
a dolog, amit elkezdtünk
túl
friss és túl új.
Oh...oh,
oh, oh, oh, oh, oh. Pontosan mellettem.
De van
ez az ígéret a mosolyodban
hogy
nem számít, mit hoz a holnap,
én
végigcsinálom a mérföldet,
ha mellettem
vagy.
Bármit
megtehetek, bármit, ha tudom, hogy másnap is ott leszel.
Mellettem
állsz.
Már
megtanítottál szeretni,
Nevetni,
és hallgatni a szívemre.
Ó,
bébi, alig várom, hogy még többet tanuljak.
Hogy
soha ne váljunk el igazán egymástól.
Ezúttal
jó lesz.
Bármit
megtehetünk.
Csak te
és én.
Egymás
mellett.
Mosoly
ragyogott az arcomon, amikor az utolsó dallamot pengette, és könnyek töltötték
meg a szemem.
– Ez
az én dalom.
Asher
felpillantott, és zöld szemei felmelegedtek.
– Tudom.
Bocsánat, kicsit megváltoztattam a ritmust. Úgy tűnt, hogy egy szelídebb
dallamra van szüksége, mint, amit a Fish’N’ Dicks használt.
– Nem,
ez így jó lesz. Tökéletes. Hermosa[1].
Pontosan az a fajta hangzás, ami a fejemben volt, amikor írtam.– Csodálkozva
ingattam a fejem. – Honnan tudtad?
– Hogy
a te szöveged volt?– Mosoly ragyogott fel az arcán. – Nem volt túl
nehéz rájönni.
– Köszönöm– suttogtam,
a lelkem mélyéig meghatódva. – Ez tökéletes! Fogalmad sincs, mit jelent ez
nekem!
Letette
a Taylort, és kinyúlt, hogy megfogja a kezemet, a hüvelykujjával gyengéden
végigsimítva az infúziós tűmön.– Neked pedig fogalmad sincs, te mit
jelentesz nekem.– Megrázta a fejét, és fájdalommal telve nézett,
mintha nehezen nyelt volna. – Mert sosem mondtam el neked! Jézusom,
Remy... El sem tudod képzelni, milyen érzés volt a karjaimban tartani az
eszméletlen testedet, és rájönni, hogy sosem mondtam meg neked!
– Asher– kezdtem,
és megráztam a fejem. – Nem kell...
De ő a
fejét rázva, megállított. – De akarom! Most meg akarom mondani neked! Én
is szeretlek, Remy! Annyira kibaszottul beléd szerettem az elmúlt hónapban,
anélkül, hogy észrevettem volna, én...– Elhallgatott, és megrázta a fejét,
mintha megint abba akarná hagyni. Aztán rövid időre lehunyta a szemét, mielőtt
kinyitotta volna, és egyenesen rám nézett. – Te amo– mondta.
A boldogság
könnyei töltötték meg a szememet. De aztán megráztam a fejem. – Tényleg
nem kell ezt mondanod csak azért, mert majdnem meghaltam! Te...
– Nem
azért teszem. Esküszöm neked! – A kezemet a szájához emelve megcsókolta az
ujjperceimet. – Csak próbáltam kitalálni, hogyan mondhatnám el a
legjobban, amikor hazajöttem, és a padlón találtam rád.
Meglepetten
szippantottam be a levegőt. – Tényleg?
Bólintott,
majd előrehajolt, és a homlokát a karomhoz szorította. – Te amo! Eres mi
nena, mi chica[2]!
Vigyor
robbant ki belőlem. – ¡Diosmío! Ezt... tökéletesen mondtad!
Megkönnyebbült
öröm terült szét bennem, amikoraz ajkai az enyémre tapadtak. Kinyitottam a
számat, és összegabalyodott a nyelvünk. Közelebb húzódott, én pedig erősebben
megragadtam a haját. Ujjai a torkom oldalára siklottak, és végigsimítottak a
lüktető pulzusomon. Nem húzódott el, amíg a szobám ajtaja előtt felhangzó
nővérhangok szét nem ugrasztottak minket.
Mindketten
megérintettük egyszerre a saját ajkainkat, még mindig emlékezve a csókra. Aztán
együtt törtünk ki nevetésben.
Megráztam
a fejem, több mint elképedve, hogy ez tényleg megtörténik. – Ki tanított
meg téged, hogy kell ezt mondani?
Nevetveelpirult
egy kicsit, és bevallotta: – Tomás talán gyakorolt velem.
– Big
T?– Az unokatestvérem említésére várakozóan pillantottam körbe.
De
Asher azt mondta: – El kellett mennie. Valamit morgott, hogy beugrott
helyetted egy műszakba az étteremben, mivel a lusta segged nem ment reggel
dolgozni... az ő szavai.
Elvigyorodtam.
– Ez rá vall!
– A
nagybátyád és a nagyanyád is itt volt. Jodival és... Gallyvel és Holdennel
együtt.
– Tényleg?– Felvontam
a szemöldökömet. – Biztos, azt hitték, hogy extra jó szexet kapnak
Joditól, ha eljönnek.
Asher
megcsóválta a fejét. – Jól ismered őket.– Aztán összehúzta a
szemöldökét. – Nem tudom, hogy Non-Castratotúléli-e. Nem tudom... a
francba, sok mindent nem tudok. Csak azt tudom, hogy innentől kezdve ott
leszek, ahol te vagy. És valószínűleg én leszek a legboldogabb ember a világon.
– ¡Oh,
Diosmío!– Zokogtam a mindent elsöprő örömtől, miközben egy
boldogságkönnycsepp legördültaz arcomon. – Minden nap mondhatnál nekem
ilyeneket!
– Azt
tervezem, mi nena[3]!
Tervezem.– Közelebb hajolt, és úgy tűnt, szándékában áll újra megcsókolni,
de aztán megállt, és összerezzent. – De talán előbb el kéne mondanom
neked... igazad volt az apámmal kapcsolatban.
Epilógus
Remy
Curran
Fordította: Szilvi
Négy
évvel később
Nos, a Non-Castrato
végül túlélte. Még egy tagot elvesztettünk a zenekarból, de meglepő módon– vagy
talán inkább azt kellene mondanom, hogy szomorúan– nem Gally volt az.
HeathHolden
nagyjából akkor hagyta el a bandát, amikor Asher apját újabb tíz év börtönre
ítélték, vagy ami még fontosabb, nagyjából akkor, amikor Jodi dobta őt és
Billyt is, és összejött valami motoros klubos fickóval. Nos, ő azt mondta,
klub... én bandának neveztem, de mindegy.
Ha már
Miller Hartról beszélünk. Asher nem volt több drótvágó csíny áldozata vagy
hasonló, miután az apját letartóztatták azon a napon, amikor a csokoládét adta
nekem, így mindannyian egyetértettünk abban, hogy mégiscsak ő állt a csínyek
mögött. És igen, nagyon jó érzés volt, hogy igazam volt!
Mindenesetre
Tomás unokatestvérem több mint boldogan állt be a Non-Castratóba, amikor Heath
kiszállt, és Asher mellett játszott szólógitáron és énekelt háttérénekesként,
Tío Alonso nagy csalódására. Big T azonban elég jól alkalmazkodott a
rockzenéhez. Különösen tetszett neki a nők hada, akiket ez hozott.
Asher
pedig a legkevésbé sem segített az unokatestvérem új férfikurvaságán, mert
mindig Big T felé terelte a hölgyeket.
Nem
mintha azt akartam volna, hogy bárkit is megtartson magának. Nem, Asher Hart teljesen
az enyém volt, és csakis az enyém.
És az
élet jó volt. Ó, annyira... jó.
Mindketten
izzadtak és kimerültek voltunk a Metróban tartott előadásunk után...
Igen,
azt mondtam, rohadt Metro, bébi, de feldobottan és készen álltunk, hogy
találkozzunk a barátainkkal, amikor berángatott magával a taxi hátsó ülésére,
majd egyenesen az ölébe, hogy átkarolhassa a derekamat, és alaposan
megcsókolhasson.
Néhány
másodpercig viszonoztam a csókot, mielőtt elhúzódtam volna tőle, hogy felnevessek
és kiabáljak,
– ¡Diosmío!
Nem hiszem el, hogy épp most játszottunk a aMetróban!
Asher
végigcsókolta a torkomat. – Nem hiszem el, hogy meg kell látogatnunk a
béna barátaimat, és nem tudlak most rögtön ágyba vinni! Túl jól nézel ki ebben
a ruhában.
Felcsúsztatta
a kezét a combomon, amíg el nem tűnt a rövid farmerszoknyám alatt. De elkaptam
a csuklóját, és egy gyors pillantást villantottam a taxisofőr felé, remélve,
hogy nem figyel minket.
– Na,
na, Mr. Hart– figyelmeztettem vigyorogva, az orromat Asher orrához kocogtatva.
– Tío Alonso kifejezetten azt mondta, hogy ezeknek a dolgoknak várniuk
kell az esküvő utánig!
Asher
felnyögött, és a homlokát az enyémhez szorította. – A nagybátyád annyira
kibaszottul képzelődik. Már négy éve járunk, gyűrűt húztam az ujjadra, és együtt
élünk. Komolyan azt hiszi, hogy mi nem...
Az
egyik ujjamat a varázslatos ajkára nyomtam.
– Ha
nem, akkor biztosan nem én leszek az, aki felvilágosítja az ellenkezőjéről. Te
igen?
– Kurvára
nem! – horkant fel Asher, közvetlenül azelőtt, hogy csókok sorát hintette végig
a nyakamon. – De nem is fogok még egy hónapig cölibátusban maradni, amíg
nem házasodunk össze rendesen!
Ó, én
sem. A számat a füléhez szorítva suttogtam: – Csak várj, amíg kettesben
leszünk a szobánkban, és megmutatom, hogy én sem leszek cölibátusban.
Felnyögött,
és keményen megmarkolta a fenekemet.
– Ez
az! Kihagyjuk ezt az egész baráti összejövetelt, és egyenesen a szobánkba
megyünk egy üveg pezsgővel és talán egy kis eperrel... és csokoládésziruppal.
A
buzgóságától megszédülve, mert a ruhám alatt olyan meglepetés volt rajtam,
amiről tudtam, hogy élvezettel fogja letépni, csak megkocogtattam az ujjammal
az orra hegyét. – De Ten és Caroline nem tudnak gyakran meglátogatni,
mióta Kaliforniába költöztek. Szeretném látni őket, és bepótolni a
lemaradásukat.
– Rendben!
– Kedvetlenül hátracsapta a fejét a kocsi ülésének, és felnyögött. – Megteszem
ezt Caroline-ért. De Ten szart is ehet.
Elvigyorodtam,
örültem, hogy ő és Ten még mindig szerettek civakodni és szurkálni egymást az
ország másik feléből is. De azt is tudtam, hogy hiányzott neki a barátja, és
alig várta, hogy újra láthassa Tent, a banda többi tagjával együtt.
Meglepett,
hogy milyen könnyen elfogadtak mindannyian azok után, ahogy elkezdődött a
kapcsolatom Asherrel. Attól tartottam, hogy még elítélőbbek lesznek, mert
hazudtam és megbántottam a rocksztárjukat. De úgy bántak velem, mint ahogy Asher
akarta, hogy bánjanak velem, meleg elfogadással. És most úgy éreztem, mintha ők
is a családom lennének.
– Még
mindig nem tudom elhinni, hogy Tío Alonso azt mondta, hogy az esküvőig nincs
szex.– Asher megfogta a kezemet, és játszani kezdett az eljegyzési
gyűrűmmel. – Soha nem fog kedvelni engem, ugye?
Megcsókoltam
az arcát, és azt mondtam: – Hé, ne aggódj emiatt! Ki nem állhat semmiféle kívülállót.
A pokolba is, engem is alig tűr, pedig az unokahúga vagyok. De Abuela nagyon
szeret téged, úgyhogy csak ez számít.
Asher
felnézett rám, a szemöldöke összehúzódott.
– Remy,
a nagybátyád szeret téged.
Nevettem,
és a szemem forgattam, ugyanakkor a mellkasom összeszorult a gondolattól.
– Csak
azért, mert vérszerinti vagyok. Muszáj neki!
De a
vőlegényem megrázta a fejét. – Nem, nem kell neki. Épp a múlt héten kért
tőlem kétszáz Non-Castrato szórólapot, hogy szétoszthassa a vendégeknek az
étteremben. És nem egyszer hallottam, hogy másoknak is dicsekedett veled.
Lenyeltem
egy hatalmas gombócot a torkomban.
– Tényleg?– Oké,
talán nem is voltam annyira visszataszító a nagybátyámnak. Hűha.
– Tényleg.– Asher
megcsókolta a homlokomat. – Senkinek sem kell szeretnie téged, sem
a családnak, sem másnak. Mindannyian csak azért tesszük... mert, nos, nem
tehetünk róla. Csodálatos vagy.
– Nézzenek
oda, milyen aranyos vagy– mormogtam, és próbáltam könnyedén venni a
szavait, még ha mélyen érintettek is. A számat az övéhez érintettem. – Biztos
nagyon szeretnél ma este lefeküdni velem.
– Hát
persze. Igen, akarok, bár amúgy is minden szavam igaz. Lehetetlen nem szeretni
téged, Remy Elisa Curran, szinte Hart.
– Ahogy
téged is, Ashley Jean Hart.
Felzihált.
– Ó, te okostojás! Nem tudtál ellenállni, ugye?
– Nem.– Kuncogtam,
és ő újra megcsókolt.
Amikor
a taxi megállt a szállodánk mellett, nehezen lélegeztünk, amikor szétváltunk.
Épp azt akartam mondani neki, hogy hagyjuk ki a barátokat pár percre, előbb
még intézhetnénk egy gyors menetet a szobánkban, de miután kifizette a
viteldíjat, megfogta a kezem, és berángatott, menet közben megnézve a
telefonján Pick hotelszobájának számát.
– A
312-es szoba– mondtam neki, miközben morcosan görgette az üzeneteit.
Asher
felpillantott. – Biztos vagy benne?
Csak
bólintottam és elmosolyodtam.
Megrázta
a fejét, és átölelte a tarkómat. – Látod, ezért veszlek feleségül!
Elveszett csődtömeg lennék a szervezett Remym nélkül.
Egy
újabb gyengéd csók után felnyögött, és elhúzódott.
– Oké,
előbb a barátok!
Figyelemre
méltó módon úgy jutottunk el a 312-es szobáig, hogy még mindig minden ruhánk
rajtunk volt. Miután Asher bekopogott, újra megcsókolt. Mindig fergeteges volt
egy fellépés után; a fellépés okozta rohanás ugyanolyan adrenalinlöketet
jelentett neki, mint nekem.
És én
imádtam.
Az ajtó
kinyílt. – Már épp ideje volt! Hány rohadt gyors menetet csináltatok
idefelé jövet?– Szétválva azt láttuk, hogy Eva felvont szemöldökkel néz ránk,
miközben nagyon terhes pocakját dörzsölgette. – Ha ti ketten nem
vigyáztok, így fogjátok végezni!
Asher
csak kuncogott, miközben magához húzta egy ölelésre. – Mi van? Nem állsz
még készen arra, hogy nagynéni legyél?
– Valószínűleg
jobban készen állok, mint te, édesem! – Egy puszit nyomott a férfi arcára,
és elhúzódott tőle. – Most pedig gyere be ide! Lemaradsz a mókáról.
– Asher
és Remy itt vannak! Hurrá!– kiáltotta Aspen, amint beléptünk a
szobába. Egy félig üres pohárral a kezében ült a padlón, miközben Noelnek
támaszkodott. Láthatóan részegen felénk emelte a poharát, mielőtt hátradöntött fejjel
felhajtotta volna.
Reese
és Caroline felpattantak, és előre siettek, hogy átöleljenek minket. A többi
srác integetett, miközben Zoey és Quinn, valamint Felicity és Knox is
összekuporodva maradtak a helyükön, túl kényelmesen érezték magukat ahhoz, hogy
felálljanak és üdvözöljenek minket. Felicity karja egyébként is tele volt a kis
örömcsomójával. Mason motyogott valamit Picknek, amitől Pick felnevetett, Ten
pedig kipirult arccal ült a padló közepén, és... mi a fene? Könnyek
voltak a szemében?
A
szintén nagyon terhes Reese megölelt engem, majd Ashert, és elmondta, mennyire
tetszett neki a műsor. Aztán Caroline közbelépett, hogy megfogja a kezem, és
megnézze az eljegyzési gyűrűmet, mert még nem láthatta.
– Annyira
örülök nektek! – Egyik karját anyakam köré, a másikat pedig Asher nyaka
köré fonta, és magához ölelt minket.
– Köszönöm,
gyönyörűségem! – Asher megcsókolta az arcát, mielőtt összehúzta a
szemöldökét, és az állát Ten felé biccentette. – Mi van a férjeddel?
– Ó,
ne is törődj vele! – intett Caroline gondtalanulTen felé. – Csak egy
kicsit meg van rémülve. Most tudta meg, hogy apa lesz.
– ¡Ó,
Diosmío!– sikoltottam, fel-le ugrálva. – Terhes vagy? Ó-Istenem, gratulálok!– Újabb
ölelésbe rántottam, és nevetve ugráltunk körbe-körbe.
– Hát
nem nagyszerű?– kérdezte Reese, miközben a saját hasát dörzsölgette. – A
csoportunk egy szabályos babagyárrá alakul.
Asher
átkarolta a derekamat, és a fülemhez szorította a száját.
– És
van egy olyan sanda gyanúm, hogy mi sem maradunk nagyon le mögöttük.
Ránéztem,
de nem tűnt megdöbbentnek a gondolattól. Ehelyett felvonta a szemöldökét, és
elmosolyodott, mintha azt kérdezné: Akarod?
Basszus,
ezt nem tudtam elhinni. Asher készen állt arra, hogy gyereke legyen... velem?
Már
nagyszülők voltunk. Néhány hónappal azután, hogy Asherrel vettünk egy házat,
nagy, bekerített hátsó udvarral, ahol Mozart kedvére játszhatott, elmentünk az
állatkereskedésbe, és vettünk neki egy társat, akiről biztosítottak bennünket,
hogy egy másik hím. De alig néhány hónappal később Mozart feldagadt, és három kölyköt
hozott világra.
Azt
hiszem, nem én voltam az egyetlen, aki hímnek adta ki magát.
Fogalmam
sem volt róla, hogy Asher és én hogyan fogunk beilleszteni egy emberbabát az
életünkbe, hiszen annyit voltunk úton, énekeltünk és játszottunk a Non-Castratóval.
De nem aggódtam. Egy olyan emberrel az oldalamon, mint Asher Hart, nem féltem a
következő naptól. Csak a holnap ígéretét vártam.
Vége
Köszönöm szépen!❤️❤️❤️
VálaszTörlés❤️❤️❤️
VálaszTörlés